Żółte Wody-i csata

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Żółte Wody-i csata: A Mikołaj Potocki vezette lengyel hadak veresége a zaporozsjei-tatár seregek ellenében 1648. május 7-én.

Tartalomjegyzék

1 A csata előzményei
2 A kozák és lengyel hadak
3 A csata
4 A korsuni csata előkészületei
5 Forrás

[szerkesztés] A csata előzményei

A kozák tábor

Miután a zaporozsjei szics tanácsa Bohdan Hmelnickijt hetmanná választotta, május első napjaiban hadaival kivonult a szicsből, hogy megütközzék az ellene küldött hetmani hadakkal, amelyek együttesen 12 000 főt tettek ki. A hetman szökevényektől értesült arról, hogy Potocki előre küldte a fiát, Stefant kétezer nehézlovassal, míg vagy hatezer lajstromos kozákot és a Dnyeper folyón gályákon ezer főleg német zsoldost küldött le. A hadak ellenben még nem egyesültek. Hmelnickij lassan haladt előre, azt akarván, hogy ezáltal mind az ifjabb Potocki mind a hetmanok közelebb jöjjenek a csapataihoz, távolabb kerülve egymástól és ha lehet külön-külön verje meg seregeiket.

[szerkesztés] A kozák és lengyel hadak

Hmelnyickij a Szicsre a kántól kapott több mint 10 ezer fős válogatott tatár erősítéssel tért vissza, amelyeknek vezérletét a nem mindennapi képességekkel bíró, bátor és vad Tuhaj-bej murzára bízták. Ezek a kozák sereg két szárnyát foglalták el, illetve elővédi feladatokat teljesítettek. Hmelnickijnek sietnie kellett, nehogy a hetmanok egyesülhessenek, s rettegett attól, hogy akár Jeremi Wisniowiecki is a segítségükre érkezhet, akinek válogatott csapatai vagy 15 ezer katonát tettek ki. Ahogy haladtak előre, elkerülték a közeli Kudakot, amelyet noha csekély számú lengyel katonaság védett, de meredek ponton helyezkedett el és nehéz volt megostromolni. A Dnyeper mentén lefelé haladó szemenek átálltak Hmelnyickijhez, s a németeket legyilkolták. Amint folytatták útjukat a Dnyeper mellékfolyója a Żółte Wody (ma: Zsovtyi Vodi) felé még több környékbeli paraszt és kozák csatlakozott, s hamarosan 25 ezer embert számlált már haderejük.

A lengyel csapatok közt továbbra is maradtak lajstromos kozák segédhadak, amelyek többsége az egész háború alatt kitartott a lengyelek oldalán. Továbbá ott voltak egyfelől a litván csapatok jelentékeny számban, tatár, ukrán és oláh csapategységek, s török zsoldosok.

[szerkesztés] A csata

A hetman, noha jelentős túlerőben volt, nem mert a nyílt rónán megütközni a tízszerte kisebb ifjabb Potocki kastellánnal, mert a nehézfegyverzetű, ám villámgyors lengyel huszárság egyetlen frontális támadással már lerohant nagy túlerőben levő ellenséges csapatokat, erre bizonyíték volt a több mint négy évtizeddel korábbi Kircholm melletti ütközet, ezért a hetman a sáncok közti védekezést választotta. Potocki bár átkellt a folyón, a mellette szolgáló Stefan Czarniecki tanácsára mégis visszavonult a másik partra, s a hetman utána ment. Az utóbbi napok esőzéseitől a föld sárrá változott, Hmelnickij így remélte, hogy a lovasság majd elakad a sárban. A hetman hadai is csakhamar megérkeztek. A Żółte Wody másik partján a kozák had a tatárok védelme alatt sáncok és töltések emelésébe fogott, ám munkájukat megzavarta Potocki váratlan támadása, amely majdnem eldöntötte az ütközet sorsát a lengyelek javára, s Hmelnickij teljes vereségét csak a hirtelen kitört zápor akadályozta meg. A támadásban résztvevő ukrajnai zászlóaljakból néhány embert foglyul ejtettek, de ezeket szabadon bocsátották, ezzel akarván honfitársaikat a maguk oldalára állítani. Május 7-én megkezdődött az ütközet. A harc forgatagában egyik pillanatról a másikra az hetmani sereg valamennyi ukrán nemzetiségű katonája átállt a kozákokhoz és ez végzetes lett a lengyelek számára. Stefan Potocki kastellán elesett, Mikołaj Potockinak sikerült elmenekülnie és elérnie Stanisław Kalinowskit, aki Korsunnál táborozott.

[szerkesztés] A korsuni csata előkészületei

Hmelnickij ezt követően még aznap bevonult Czerkasyba (ma: Cserkaszi), ahol ismét rengeteg kozák és népfölkelő csatlakoztak hozzá. Innen előreküldte Tuhaj-bejt és a melléje állt szemeneket, hogy üssenek rajta Kalinowskin, de visszaverték őket, s nagy veszteségeket szenvedtek el. A hetman csakhamar tovább vonult, a paraszthadat Czerkasyban hagyta, s Korsun és Boguslaw között csatába bocsátkozott a lengyelekkel, mely megint a győzelmét hozta.