Zathureczky Ede

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Zathureczky Ede (Igló, 1903. augusztus 24. - Bloomington (USA), 1959. május 31.) a 20. század legjelentősebb magyar hegedűművésze.

Tartalomjegyzék 1 Tanulmányai 2 Művészi és tanári pályája 3 Díjak, elismerések 4 Hivatkozások 4.1 Lásd még

[szerkesztés] Tanulmányai

Zenei tehetségét valószínűleg édesanyjától, Filbinger Máriától örökölte, aki jól zongorázott, emellett oparaénekesnő volt. 1910-ben iratták be a zeneiskolára. Első fellépése 1911-ben, 8 éves korában volt. 1914-ben Kassára költöztek, ahol Kun Tivadar vette át zenei képzését. 1918-ban került Budapestre, a Zeneakadémia hegedű szakára, ahol Hubay Jenő tanítványa volt. A Zeneakadémián Siklós Alberttől zeneszerzést is tanul.

[szerkesztés] Művészi és tanári pályája

Fellépései 1921-ben Kassán kezdődtek, majd 1929-ig tartott virtuóz éveinek korszaka.

• 1923 Olaszország
• 1924 Berlin
• 1925 Amerika, New York, Chicago, Boston
• Kassa, Prága, Bécs

1929–1943 között a Zeneművészeti Főiskola tanára. Tanítványai között sok későbbi híresség volt, Albert Ferenc Brüsszelben nyert első díjat, az olasz Silvio Biovesan szintén neves hegedűművész lett. 1943-tól 1956-ig a Budapesti Zeneművészeti Főiskola igazgatója volt. 1946–1949 között érte el előadóművészi csúcsát, Európa ünnepelte. 1949 után csupán az ún. szocialista országokba utazhatott, ahol nem ismerték eléggé tehetségét. Emiatt 1956-ban az USA-ba költözött. A bloomingtoni Indiana University hegedűtanára lett. Egy évvel a halála előtt, 1958-ban még találkozott Dohnányi Ernővel Floridában.

[szerkesztés] Díjak, elismerések

• 1942 Corvin-koszorú
• 1951 Kossuth-díj
• 1952 kiváló művész
• 1955 Kossuth-díj

[szerkesztés] Hivatkozások

[szerkesztés] Lásd még

• Magyar szabadkőművesek listája