XI. Konstantin

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

XI. Konstantin

XI. (Palaiologosz) Konstantin (1449-1453) az utolsó bizánci császár

Konstantin II. Mánuel és Helena Dragas szerb hercegnő nyolcadik gyermeke volt a tízből, gyermekkorát Konstantinápolyban, szülői felügyelet alatt töltötte. 1443-ban Morea deszposztésze (azaz a Peloponnészoszi-félsziget helytartója) lett. Kétszer nősült: először az epiruszi olasz despota lányát, majd annak hirtelen halála után Leszbosz genovai urának gyermekét vette feleségül, azonban ő is meghalt, mielőtt gyermeket szülhetett volna férjének.

Amikor meghalt VIII. János, trónviszály robbant ki Konstantin és öccse, Demetriosz között, aminek eldöntésére II. Murád szultánt kérték fel. Ő Konstantint tette a trónra 1449-ben, aki a bizánci-török kapcsolatok javítása érdekében megpróbálta feleségül venni távoli rokonát, II. Murád özvegyét, azonban nem járt sikerrel, mert az új szultán, a Hódító melléknévvel felruházott II. Mohamed el szándékozta foglalni Konstantinápolyt. A császár bármilyen eszközt meg akart ragadni, hogy valamiféle katonai segítséget kapjon, ennek érdekében még a katolikus és ortodox egyházak egyesülését is kimondta 1452-ben. Ezzel maga ellen hangolta alattvalói többségét, és miniszterét, illetve hadvezérét, Lukasz Notarasz nagyherceget is veszélyesen eltávolította önmagától.

Az ostrom megkezdése előtt II. Mohamed felajánlotta Konstantinnak, hogy zavartalanul uralkodhat Moreában, ő azonban a hősi halált választotta. Az ostrom közben, a falakon érte a halál, és a győztes törökök napokig lándzsára tűzték levágott fejét. Később méltó temetést kapott. Egyes ortodoxok szentként tisztelik, noha hivatalosan nem avatták azzá. (Bővebben lásd: Konstantinápoly eleste.)

A Kr. e. 753-ban alapított Római Birodalom ezzel még nem bukott el végleg. Konstantin fivére, Tamás 1460-ig tartotta magát Moreában, 1461-ben pedig az oszmánok elfoglalták a negyedik keresztes hadjárat óta létező Trapezunti Császárságot.