William Golding

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Sir William Gerald Golding (St. Columb Minor, Cornwall, 1911. szeptember 19. – Perranarworthal, Cornwall, 1993. június 19.) Nobel-díjas angol író, költő.

[szerkesztés] Életrajz

Golding hétéves korában kezdett írni, első önálló kötete, egy verseskötet, egyetemi tanulmányai befejezése előtt egy évvel látott napvilágot. Golding ekkor 23 éves volt, és Oxfordban természettudományt és Angol nyelvet és irodalmat tanult.

1939-től Salisbury-ben angolt tanított egy iskolában, majd részt vett a második világháborúban is. Az itt szerzett tapasztalatai meghatározónak bizonyultak írói pályafutása szempontjából.

Golding kéziratait rendre elutasították: legismertebb művére, A legyek urára húsznál is több kiadó mondott nemet, mielőtt 1954-ben megjelent és egy csapásra híressé tette az angol írót. Az ezután íródott művei meg sem közelítették A legyek ura sikerét. Fő művéért 1983-ban megkapta az irodalmi Nobel-díjat.

[szerkesztés] Főbb művei

• Versek (1934)
• A legyek ura (Lord of the Flies, 1954)
• Az örökösök (The Inheritors, 1955)
• Ripacs Martin (Pincher Martin, 1956)
• A rézpillangó (The Brass Butterfly, 1958)
• Szabadesés (Free Fall, 1959)
• A torony (The Spire, 1964)
• The Hot Gates (1965)
• A piramis (The Pyramid, 1967)
• The Scorpion God (1971)
• Látható sötétség (Darkness Visible, 1979)
• A Moving Target (1982)
• Papíremberek (The Paper Men, 1984)
• An Egyptian Journal (1985)
• To the Ends of the Earth trilógia:
  • Beavatás (Rites of Passage, 1980)
  • Szélcsend (Close Quarters, 1987)
  • Zsarátnok (Fire Down Below, 1989)

Ez az irodalmi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!