Vonatkoztatási rendszer

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A vonatkoztatási rendszer a fizikában a hely és az idő megadását lehetővé tevő viszonyítási objektumok rendszere. Anyagi jellegű fogalom, azaz alappontjait és alapirányait valós anyagi testek jelölik ki. Bármilyen anyagi rendszer választható vonatkoztatási rendszernek. A vonatkoztatási rendszer matematikai leírása a koordinátarendszer.

[szerkesztés] Tehetetlenségi rendszerek

Az inerciarendszer vagy tehetetlenségi rendszer a fizikai alaptörvények szempontjából legfontosabb rendszer, olyan rendszer, amiben érvényes Newton tehetetlenségi törvénye. Newton úgy gondolta, létezik egy ilyen abszolut rendszer, amihez képest minden egyenes vonalú egyenletes mozgást végző rendszer is inerciarendszer. Ma úgy gondoljuk, ilyen abszolut rendszer nincs, de ha van egy inerciarendszer - és úgy gondoljuk van -, akkor az említett mozgást végző rendszerek szintén azok.

Egy inerciarendszert megtalálni gyakorlati közelítéssel lehet, attól is függően, milyen pontosan akarunk vagy tudunk mérni. Sok szempontból a Föld felszínéhez rögzített koordinátarendszer is inerciarendszernek ekinthető, de ehhez el kell hanyagolnunk a Föld forgását. A Naprendszer jobb közelítése egy inerciarendszernek, a Tejútrendszer pedig még jobb.

[szerkesztés] Nem tehetetlenségi rendszerek

A nem tehetetlenségi rendszereket gyorsuló vonatkoztatási rendszereknek hívjuk. Ilyen egy mozgó személygépkocsi, vagy a forgó Föld, stb. Az ilyen rendszerbeli leírásra nem érvényesek a Newton-törvények, mert a testek erőhatás nélkül is látszólag gyorsulnak. Helyre lehet azonban állítani formálisan az ilyen rendszerekben is a mechanikai alaptörvényeket ún. tehetetlenségi erők vagy inerciaerők bevezetésével. Ilyen erők pl: