Vitéz János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Vítéz János a szegedi pantheonban

Zrednai Vitéz János (Zredna, Kőrös megye, ma Horvátország, 1408 körül - Esztergom, 1472. augusztus 9.) bíboros, esztergomi érsek.

Ifjúságáról kevés adat maradt. Annyi bizonyos, hogy a zágrábi püspökségben lépett az egyházi rendbe és kitűnt a latin és görög tanulmányokban, valamint a mennyiségtanban, amiért Hunyadi János fiainak, Lászlónak és Mátyásnak neveltetését bízta rá. 1433 táján a királyi irodába került, ahol mint jegyző működött, és Zsigmond, Albert és Ulászló királyoknak, valamint Hunyadi János vajdának és kormányzónak titkára volt.

Amikor a várnai csatában a váradi püspök elesett, Hunyadi János őt, akkori nagyprépostot, ki teljes bizalmát és tiszteletét bírta, a váradi püspökségre ajánlotta, mire a pápa 1445-ben ki is nevezte. Ezidőtől kezdve igen fontos szerepet vitt az országban és fontos küldetésekkel bízták meg. Bécsbe küldték, hogy az osztrák rendekkel V. László kiadatása érdekében szövetséget hozzon létre, majd utóbb, hogy Frigyes császárral a magyar korona visszaadása tárgyában tárgyaljon. Hunyadi János halála után atyai gondossággal őrködött fiai felett. Ekként a Hunyadi-ház legbuzgóbb barátaihoz tartozva, V. László, Hunyadi László kivégeztetése alkalmával őt is elfogatta, de csakhamar szabadon bocsátotta. Mátyás megválasztatásában jelentékeny szerepe volt. Ő ment Prágába Podiebraddal alkudozni, hogy Mátyást bocsássa szabadon. Mátyás trónralépése után kancellárjává nevezte ki és az ország ügyeire nagy befolyást engedett neki. 1463-ban a zágrábi vármegye kormányzója, 1464-ben ő és utódai a nagyváradi püspökségben a bihari örökös főispánságot kapták, 1465 febr. esztergomi érsek.

A nagy műveltségü főpap ekkor első teendőjének tekintette egy oly országos intézet alapítását, mely a magyarokra nézve a külföldi egyetemeknek sok nehézséggel járó látogatását nélkülözhetővé tegye. Saját költségén Pozsonyban megvetette egy négy karból álló egyetem alapjait (1465, Academia istropolitana), amelynek tanszékeire a külföldi főiskolák nevezetesebb tudósait nyerte meg. Ugyanakkor Esztergomban fényes palotát emeltetett, kép- és könyvtárt alapított. Kétségtelen, hogy a tudományok és művészetek bőkezü pártfogása Mátyás által, főleg Vitéz befolyásának volt köszönhető.

A bensőséges viszony azonban a király és a primás között nem volt állandó. Mátyás a pápa és a főpapok buzdítására indította meg a csehországi háborút, rendkivüli terheket rótt a főpapokra; súlyos adókat vetett ki rájuk s névszerint Vitéztől elvonta a pénzverdékből járó jövedelmét. Tiltakozásán könnyen túltette magát és őt azóta feltünően elhanyagolta. Ilyen körülmények között, amikor Mátyás régi ellenségei összeesküvést szerveztek a király ellen, nehézség nélkül nyerték meg a maguk részére Vitézt is, kinek közreműködésével Kázmér lengyel herceget hivták meg a magyar trónra. Az érseket azonban kanonokjai bevádolták a királynál, akiktől a fenyegető veszélyről értesülvén, Csehországból Magyarországba sietett és váratlanul Esztergom alatt termett. Ekkor Szapolyai Imrét és Országh Mihályt küldötte Vitézhez, hogy békésen oldják meg az ellentéteket (1471 végén). Vitéz,aki ez időben biboros lett, elfogadta a feléje nyújtott békejobbot; mindkét fél az elszenvedett sérelmekért kölcsönösen feledést igért, a király az érseknek és rokonainak bántatlanságot biztosított, viszonzásul az érsek több új erősség szétrombolására és Kázmér ellen segélyhad nyújtására kötelezte magát. De Vitéz csakhamar ismét alkalmat adott Mátyásnak a bizalmatlanságra, mire ez őt elfogatta és Visegrádon őrizet alá helyeztette. A pápai követ és a főrendek közbenjárására visszabocsátotta ugyan Esztergomba (1472), de itt Beckenselor János egri püspök felügyelete alá helyezte, akire az esztergomi érsekség kormányzását is bizta. Vitéz nem sokáig élt e megalázó helyzetben. Szégyen és bú csakhamar a sírba döntötte.

[szerkesztés] Művei

Nyomtatásban megjelent művei:

• Oratio ad Sixtum III.
• Epistolae in diversis negortis...;
• Fraknói Vilmos: Vitéz János nagyváradi püspök politikai beszédei stb. (Budapest 1878); ugyanez latinul is megjelent (Bécs 1878).

[szerkesztés] Külső hivatkozások