Vámosszabadi

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 47.7667° k. h. 17.6500°

**Vámosszabadi**

Régió	[[Nyugat-Dunántúl]]
Megye	Győr-Moson-Sopron
Kistérség	Győri
Rang	község
Terület	22,37 km²
Népesség
Összesen: 1083 fő (2001) Népsűrűség: 48,41 fő/km²
Irányítószám	9061
Körzethívószám	96
Térkép é. sz. 47.7667° k. h. 17.6500°	település Mo. térképén

Vámosszabadi község Győr-Moson-Sopron megyében, a Győri kistérségben.

[szerkesztés] Fekvése

Az államhatár Vámosszabadinál

Magyarország északnyugati részén, a Duna partján helyezkedik el a 14-es sz. főút mellett. Határátkelő Szlovákia felé. Győr-Moson-Sopron megye északkeleti részén található, a megyeszékhelytől mintegy 7 kilométer távolságra. A Kisalföldnek azon a részén fekszik, amely a Rába győri torkolatától északnyugatra, az országhatárig terjed. Ez a Mosoni-síkság, a Mosoni-Duna, valamint a Nagy Duna által közrezárt Szigetköz. A Rajkától Gönyűig tartó szakaszon a folyó esése csökken, ezért hordalékának nagy részét ma is itt rakja le, s mederágya folyamatosan emelkedik. Régebben emiatt gyakori volt az árvízveszély. Napjainkban már gátakkal védik a környék falvait, köztük Vámosszabadit is. A település kizárólag közúton közelíthető meg a 14-es számú főútvonalon. 1954 óta a megyeszékhelyről rendszeresen indítanak helyközi járatokat Vámosszabadira, melyek elsősorban az iskolába járó diákokhoz és a dolgozók munkaidejéhez vannak kötve. A községnek vasútállomása - hasonlóan a többi környékbeli faluhoz - nincsen, mivel a Szigetközben nem építették ki a vasútvonalat.

A falu nevének két tagja azt sugallja, hogy hajdani két falu épült össze. A Vámos tag arra utal, hogy Alsóvámos évszázadokon keresztül vámszedőhely volt. A Szabadi tag pedig - az egykori Győrszabadi nevet őrzi.

[szerkesztés] Története és mai élete

Alsóvámost régebben Vámosnak nevezték, mely minden bizonnyal vámszedési jogából eredeztethető. Első okleveles említése 1268-ból való, melyben a település "Villa Vamus"-ként szerepelt. Már akkor tartozott hozzá egy puszta, melyet Sáránsérnek (ma Sárás puszta) neveztek. A helységet a XIII. században sok háborús pusztítás érte. Először Ottokár cseh király hadai dúlták fel, majd Batu kán tatár hordái tették a földdel egyenlővé. Győr 1594-es ostromakor pedig a török csapatok égették fel. Ekkor pusztult el a falu fából készült temploma is, mely még 1330-ban épült. Mátyás király 1466-ból származó leiratából tudjuk, hogy Vámos és környéke akkoriban a győri káptalan birtoka volt. Később ez a terület a Héderváryak és a Viczayak tulajdonába került. Az itt élők a XVII. század második felében a lutheránus vallást követték. Ezért 1660-ban Héderváry János győri kanonok felszólította a vámosiakat, hogy térjenek át a katolikus hitre, s ha ezt nem teszik költözzenek el . Emiatt sokan kerestek új otthont a szomszédos Újfaluban, valamint Csiliz- és Csallóköz más helységeiben. A XIX. század második felében rendszeresen árvíz pusztított Vámoson, melyek közül az 1896. évi volt a legnagyobb. Ekkor a falu összes háza és a templom is vízben állt. Egy krónikás feljegyezte, hogy csak ladikkal lehetett közlekedni. A XX. század két világháborúja nyomorúságot hozott a településre. 1945 után földet osztottak, s Sárás pusztán a Székeskáptalan birtokát is elvették.

A rk. templom

1950-ben Alsóvámos egyesült Győrszabadival, melyet régebben Zabodinak hívtak. A falu neve onnan eredeztethető , hogy az itt élőknek volt egy olyan kiváltságuk, melynek értelmében szabadon halászhattak és vadászhattak. De amint a Vámostól elválasztó holt ágon átvitték az elejtett állatokat, már vámot kellett fizetniük. Ebből pedig Alsóvámos elnevezése ered. Feljegyzések szerint Zabadit és vidékét már a tatárok feldúlták. Továbbá léteznek olyan okmányok is, melyek bizonyítják, hogy a falut Győr 1594-es ostromakor teljesen megsemmisítették a törökök. Akkoriban nemcsak ez a település pusztult el , hanem a vele határos Kenderes-Medve is, mely soha többé nem népesült be. Szabadiban is közel 200 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra emberlakta vidék lehessen. 1658-ban az összeírók még csak egy lakott-, négy egész- és két félhelyes pusztatelket tudtak feljegyezni. 1727-ben is csupán tizenkét jobbágy- és zsellércsalád élt itt.

A faluház, melyben az önkormányzati intézmények is megtalálhatók

Alsóvámoshoz hasonlóan, Szabadin is gyakran pusztított árvíz. Az 1850-től 1899-ig tartó időszakban a település majdnem öt alkalommal került víz alá. De nemcsak ilyen típusú katasztrófa érte a helységet. 1924-ben tűzvész áldozata lett a falu legtöbb háza. Ennek következtében alakult meg az "Önkéntes Tűzoltótestület", melyet 1950-ben újjászerveztek, 1956-ban pedig korszerűsítették felszerelését. Versenyeken vettek részt, s nagyon szép eredményeket értek el: 1957-ben III. helyezést, majd 1958-ban első díjat és 1.000 Ft-ot nyertek. Szabadihoz is - mint Vámoshoz - tartozott egy puszta, melyet Szúnyogházának, másképpen Lencseházának neveztek. Ez a vidék 1924-ig a Wenckheim grófok birtoka volt; majd a Khuen-Héderváry család tulajdona lett.

1950-ben Győrszabadi egyesült Alsóvámossal, s az újonnan létrejött falut Vámosszabadira keresztelték. A két település lakossága nem fogadta felhőtlen örömmel az összeolvadást. A szabadiak csak azt látták, a pénz Vámosra "vándorol", s a fejlesztések csak ott valósulnak meg.

1954-ben óriási árvíz okozott problémákat Vámosszabadin. Július 15-én kora délután verték félre a harangot, mellyel kitelepülésre szólították fel a lakosságot. Az embereket és állatokat katonai autók szállították Pannonhalmára, valamint Kis- és Nagybarátra. Hetekig állt a víz a településen és csak csónakokon lehetett közlekedni. A házak összedőltek, a vetemények elpusztultak. Az újjáépítés szeptemberben kezdődött el.

1959-ben alakították meg az "Egyetértés Termelőszövetkezet"-et, mely 1975-ben egyesült a győri "Kossuth Termelőszövetkezet"-tel. 1966-ban a vámosi, 1968-ban pedig a szabadi temetőben építettek ravatalozót. Közben, 1967-ben sportöltözőt létesítettek.

1969-ben a Vámosszabadihoz tartozó Sárás pusztát Győrhöz csatolták. Ekkor a település lélekszáma, valamint területe is csökkent. 1977-ben megszűnt a helység önálló tanácsa, s Kisbajcs Község Közös Tanácsának lett társközsége. Ez a közjogi állapot 1990. szeptember 30-ig tartott, mígnem Vámosszabadi önálló önkormányzattal rendelkező településsé nem vált.

Vámosszabadi infrastrukturális ellátottsága jó. A 342 lakás 99%-a vezetékes ívóvízzel ellátott, 72%-uk a szennyvízcsatorna hálózathoz kapcsolódott, telefon 209 otthonba van bekötve, s a helyi kábeltelevízió hálózatba 181 lakás tartozik. A község 16 utcája közül 12 burkolt illetve portalanított.

A településen található egy 50 férőhelyes napköziotthonos óvoda, ahol 41 kisgyermekről gondoskodik két óvodapedagógus. Az alsótagozatos iskolában három pedagógus foglalkozik 23 tanulóval. Egészségügyi alapellátást biztosító háziorvosi ellátás hetente három alkalommal, napi két órában működik. Gyermekorvos minden hónap harmadik keddjén, délelőtt 8-10-ig rendel. A védőnői szolgálat keddenként vehető igénybe.