Teleki Sámuel (utazó)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Teleki Sámuel gróf (1845. november 1. - 1916. március 10.) magyar felfedező, a Kenya északi részébe indult első európai expedició vezetője. Ő fedezte fel és nevezte el (Rudolf trónörökösről) a Rudolf-tavat és (Rudolf feleségéről) a Stefánia-tavat. A dédunokája volt Teleki Sámuel erdélyi kancellárnak (1739-1822), aki 50 ezer kötetes könyvtárának átadásával megalapította a marosvásárhelyi Teleki Tékát, az egyik első magyar közkönyvtárat.

Az ásványtant, geológiát, földrajzot és csillagászatot tanult Teleki Sámuelt 1881-ben az Országgyűlés felsőházának tagjává választották. A politikai pályán ismerkedett meg Rudolf trónörökössel a Magyar Földrajz Tudományok Társaság elnökével, és feleségével, Stefánia hercegnővel, II. Lipót belga király leányával, a társaság fővédnökével.

1886-ban Rudolfék ösztönözték arra, hogy tervezett afrikai szafarija helyett inkább szervezzen expedíciót Baringo tótól északra elterülő vidékre, túl azokon a területeken, amelyeket Joseph Thomson (1858-1895) skót utazó már feltérképezett és találja meg a sivatagi tavat, amelynek létezését helyi legendák sugallták. A legendák szerint a sivatagban tenger van, amely körül óriások törzsei élnek, szigete pedig szörnyetegek és kísértetek otthona.

Tartalomjegyzék 1 Az első út 2 Gyűjtemények 3 Teleki-vulkán 4 A második, sikertelen út

[szerkesztés] Az első út

Teleki gróf és útitársa, Ludwig von Höhnel osztrák tengerészhadnagy, 1887 februárjában hagyták el Panganit (Tanzánia) 400 teherhordóval, a Ruvu folyót követve.

Ők lettek az első európai utazók, akik feltérképezték a Nagy Hasadékvölgy egy jelentős szakaszát. Teleki elsőként érte el a Kilimandzsáró hegy 5310 méter magasan húzódó hóvonalát, az első felfedező volt, aki a Kenya hegyre lépett. Ez utóbbi hegyen 4300 métert haladt felfelé és ezután északra fordult, hogy felmérjen egy folyórendszert.

A folyókat követve jutott el 1888. március 5-én az először Jáde tengerként említett tóhoz, amelyet Teleki a trónörökösről később Rudolf-tónak nevezett el. 1975-ben átkeresztelték, a turkana törzsről elnevezve, amely a partjain él.

Az expedíció felfedezett egy kisebb tavat is, amelyet Stefánia-tónak nevezett el. (Mai neve Chew Bair, Etiópia déli részében.)

[szerkesztés] Gyűjtemények

Az utazók megfigyeléseket végeztek a feltárt területek klímájáról, állat- és növényvilágáról is. A Kenya hegyen élő egyik óriás Lobelia fajt a grófról Lobelia telekii névre keresztelték. Növények és állatok mellett több, mint 400 néprajzi tárgyat is gyűjtött, a legtöbbet a maszáj és kikuju törzsektől. Túlélve a bennszülöttek számos támadását és az éhezést, az utazók végül gazdag gyűjtéssel tértek haza és magalapozták a Néprajzi Múzeum Kelet-Afrika gyűjteményét. Számos fotót is hoztak magukkal, ezek a Kolozsvári Állami Levéltárban vannak, nagy részüket még azóta sem publikálták.

[szerkesztés] Teleki-vulkán

Hazafelé menet 1888 októberében Mombasa mellett elérték a kelet-afrikai partvidéket, Dél-Kenyában Teleki a Turkwel kiszáradt folyó völgyében felfedezett egy aktív vulkánt, melyet magáról Teleki-vulkánnak nevezett el.

[szerkesztés] A második, sikertelen út

Továbbhaladva megálltak Adenben, ahol Telekiben megszületett az elhatározás, hogy egy későbbi expedíció során az etiópiai fennsíkot utazza be és északról közelíti meg az Afrikai Nagy Tavakat. Erre azonban már nem került sor. 1895-ben a gróf még egy utolsó sikertelen próbálkozást tett, hogy megmássza a Kilimandzsáró 5895 méteres csúcsát. Hosszú betegség után Budapesten halt meg.

1886 és 1895 között írta meg a Kelet-afrikai napló című művét magyarul. Von Höhnel szintén írt egy hosszú beszámolót az utazásról.