Tasszili n’Addzser

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Világörökség

m·v·sz

Tasszili n’Addzser Nemzeti Park

A Tasszili n’Addzser műholdképen

Adatok

Ország

Algéria

Típus

Természeti és kulturális helyszín

Felvétel éve:

1982

A Tasszili n’Addzser (magyarul n’Addzser-fennsík) hegyvonulata a Szahara algériai részén mintegy 500 km hosszan nyúlik el (É 26°20’ K 5°00’-től É 24°00’ K 10°00’-ig). Legmagasabb pontja a 2158 m magas Adrar Afao (É 25°10’ K 8°11’). A hegység legfőbb anyaga a homokkő, amelynek eróziója különös formákat hozott létre. A magasságnak és a kőzet víztartó-képességének köszönhetően a növényzet gazdagabb, mint a környező sivatagban. A ritkás erdőben olyan veszélyeztetett endémikus fajok is találhatóak, mint a szaharai ciprus és a szaharai mirtusz.

[szerkesztés] A sziklarajzok

De a hegység különlegességét nem csak a ritka növényfajok, hanem a Világörökség listájára felkerült világhírű sziklarajzok is adják, amelyek abban az időszakban születtek, amikor az éghajlat még nedvesebb volt, és a sivatag helyén szavanna terült el.

A jégkorszakban Észak-Afrikának ez az akkor még mediterrán éghajlatú területe valószínűleg aránylag sűrűn lakott volt. Az első ábrázolások i. e. 9-5. évezred táján keletkeztek, s alkotóik egy vadászó életmódot folytató törzsből kerültek ki. Az ásatások vadászeszközöket, cserépmaradványokat tártak fel. A képek a vadászat jeleneteit és a területről rég kihalt állatokat, többek között gazellákat, zsiráfokat ábrázolnak. A nagyméretű képeket porrá tört palából és tojásfehérjéből álló, sárga, barna és különböző árnyalatú vörös festékből készítették.

A második korszakot „kerekfejű”-nek nevezik a feltűnően nagyméretű fejekről. A következő kor a szarvasmarha-ábrázolásokról ismeretes. Ezek az állatok az állattenyésztés megjelenését jelzik a hegység területén. A kultikus jelenetek mellett ebben az időszakban már hétköznapi jeleneteket is ábrázoltak igen életszerűen. Az egyiptomi művészet hatása érezhető a következő korszakban készült ábrázolásokon. A képeken olyan tetoválások láthatóak, mint amilyeneket Közép-Afrikában egyes törzsek ma is használnak.

A következő kor már a hanyatlás korszaka volt, sziklarajzok egyre elnagyoltabbak, alacsonyabb színvonalúvá váltak. Az éghajlat változása egyre nehezebbé tette a körülményeket, a törzsek elvándoroltak, a terület elhagyatott lett. A képeket elfeledték, az arra járó nomádok nem érdeklődtek irántuk. Az értékes leletről csak a múlt század ötvenes éveiben értesült a világ, amikor Henri Lhote közzétette a sziklafestmények és karcolatok képeit, amelyeket évezredeken keresztül megőrzött a száraz sivatagi időjárás. Az alkotások és a körülöttük fekvő Tasszili n’Addzser Nemzeti Park ma a Világörökség által védett terület.