Szabédi László

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szabédi László (eredetileg Székely László) (Sáromberke, 1907. május 7. – Kolozsvár, 1957. április 19.) erdélyi magyar költő, újságíró, műfordító, nyelvész.

[szerkesztés] Élete

Kolozsváron az unitárius kollégiumban és Strassbourgban a teológián tanult. Aradon tisztviselőként dolgozott, majd Kolozsváron lett színházi dramaturg. 1931 – 1938 között az Ellenzék belső munkatársa volt. 1940. után Báréban tanított. 1942-ben csatlakozott az Erdélyi Helikon közösségéhez, 1943-ban ott volt a szárszói találkozón. 1943-ban Baumgarten-jutalmat kapott. 1945 - 1947 között Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója volt, közben a Világosság munkatársaként dolgozott. 1947-től haláláig esztétikát tanított a kolozsvári Bolyai Egyetemen. A Bolyai egyetem beolvasztásakor tanúsított magatartása miatt a rendőrség zaklatta, amit nem bírt elviselni és Szamosfalvánál a gyorsvonat elé vetette magát. Sírja a Házsongárdi temetőben található.

[szerkesztés] Művei

• Délia'. Drámai költemény. Kolozsvár, Minerva, 1936.
• Alkotó szegénység. Versek. Budapest, Bolyai Akadémia, 1939
• Veér Anna alszik. Novellák. Budapest, Bolyai Akadémia, 1941
• Ész és bűbáj.Tanulmányok. Budapest, Magyar Élet, 1943
• Telehold. Versek. Budapest, Magyar Élet, 1944
• A magyar ritmus formái. Bukarest, Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, 1955
• Válogatott versek, Bukarest, Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, 1955.
• Nyelv és irodalom. Cikkek és tanulmányok. Bukarest, Állami és Művészeti Kiadó, 1956
• A magyar nyelv őstörténete. A finnugor és az indoeurópai nyelvek közös eredetének bizonyítékai, Bukarest, Kriterion, 1974

[szerkesztés] Műfordításai

• Charles Baudelaire versei
• Mihai Eminescu versei

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Versek
• A magyar irodalom történetében
• Fodor Sándor:Vázlatok egy Szabédi-protréhoz