Székely Ferenc

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Székely Ferenc (Szombathely, 1842. március 11. – Budapest, 1921. március 17.) jogász, miniszter.

[szerkesztés] Élete

Középiskolai tanulmányait Szombathelyen, a jogot Pesten végezte. A pesti királyi táblánál letöltött egy éves joggyakornokoskodás után 1866-ban jogi doktorátust szerzett. 1870-ben köz-, 1871-ben váltóügyvédi oklevelet nyert. 1867-ben az Igazságügyi Minisztérium a királyi táblához segédfogalmazónak, még ugyanazon évben fogalmazóvá, 1871-ben titkárra, decemberben főügyész-helyettessé nevezte ki. 1876-ban a IX. Nemzetközi Statisztikai Kongresszus II. szakosztályának titkára volt, 1876-tól az ügyvédvizsgáló bizottság tagja, később másodelnöke lett.

1889-től a budapesti egyetem jogi karánál fennálló jogtudományi államvizsgálati bizottságának kültagja; a Magyar Jogászegyesület igazgatóválasztmányának tagja. 1890-től az Országos Statisztikai Tanács tagja. 1890-ben a kúria bírójává hívta meg. 1891 májusában a sajtóügyek előadásával, 1892 márciusában a királyi ítélőtáblai döntvények ellenőrzésével és az alkotandó kúriai döntvények előadásával bízták meg. Tevékeny részt vett a Magyarországi Rabsegélyző Egyesület 1875-ös megalakításában és szervezésében, valamint a kőbányai menedékház felállításában és ügyeinek intézésében, melynek több évtizedig igazgatója és ügyvezető alelnöke, 1890-től tiszteletbeli elnöke, 1896-tól elnöke volt. Részt vett még a budapesti unitárius egyház alapításában és gondnokká is választották. 1897 – 1899-ben az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott: feladatai közé tartozott többek között a büntetőeljárási törvények életbe léptetése, az ítélőtáblák decentralizálásával kapcsolatos jogszabályok, fogházrendeletek, börtönügyek. 1900 – 1902-ig budapesti főügyész, 1902 – 1910-ben koronaügyész, 1910. január 17-től 1913. január 4-ig Khuen-Héderváry Károly gróf és Lukács László kormányában igazságügyminiszter, 1910. január 17-től március 1-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter.