Scharnhorst-osztály
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Típus | csatacirkáló |
Hosszúság | 234,9 m |
Szélesség | 30 m |
Árbocmagasság | ? m |
Merülés | ? m |
Vízkiszorítás üresen | 31.850 t |
Vízkiszorítás teljesen | 38.900 t |
Hajtómű | ? |
Tüzelőanyag | ? |
Sebesség | 30 csomó |
Fegyverzet | 9 db 28 cm-es ágyú; 12 db 15 cm-es ágyú; 14 db 10,5 cm-es légvédelmi gépágyú; 16 db 3,7 cm-es légvédelmi gépágyú; 10 db 2 cm-es légvédelmi gépágyú; 4 db Arado Ar-196-os repülőgép; 1942 után 14 db 2 cm-es légvédelmi gépágyú; 6 db 53,3 cm-es torpedóvető-cső |
Legénység | 1700 fő |
Vízrebocsátás | 1936. |
A Scharnhorst és a Gneisenau a német haditengerészet, a Kriegsmarine rettenthetetlen portyázói voltak, amelyek kereskedelmi hajók megtizedelésére épültek. Eredetileg a Deutschland-osztály továbbfejlesztett 26 000 tonnás egységei lettek volna szintén 6 db 280 mm-es ágyúval felfegyverezve, de a német hadiflotta vezetői kevesellték ezt a fegyverzetet egy ekkora vízkiszorítású hajónak, így az eredeti tervek megváltoztatására kényszerültek a német mérnökök: a hajókat teljes csatahajó méretűre tervezték át immár 9 db 28 cm-es löveggel felvértezve, jóval vastagabb páncélzattal és 4 csomóval nagyobb sebességgel. A hajók gerincfektetésére 1935-ben került sor a Kriegsmarinewerft és a Deutsche Werke Kiel hajógyárakban. A Gneisenau 1938 májusában, a Scharnhorst pedig 1939 januárjában készült el. Ugyan a fő célpontjaiknak a kereskedelmi hajókat jelölték meg, képesek voltak szembeszállni bármely ellenséges haditengerészeti egységgel is. A németek úgy találták, hogy a 28 cm-es lövegek túl kicsik, így 6 db 38 cm-es ágyúval akarták felfegyverezni őket, de a háború közbeszólt. A 38 900 tonnás 235 m hosszú egységek így 9 db 28 cm-es, 12 db 15 cm-es és 14 db 10,4 cm-es ágyúval lettek felfegyverezve, melyeket számos egyéb kisebb löveg és torpedók egészítettek ki. Páncélzatuk ugyanolyan erős majdnem mindehol, mint a Bismarcké. Brown-Boveri turbináik 165 000 lóereje segítségével hajócsavarjaik 32 csomó sebességgel repíthették őket előre, és 15 csomós sebességgel több mint 9000 tengeri mérföldet tehettek meg. 1939-ben a Royal Navy nem rendelkezett megfelelő hajóval a két német csatahajó ellen. Esetleg a Királyi Flotta csatacirkálói közelíthették volna meg őket sebességük révén, de azok is hatalmas hátrányban voltak a páncélzat terén, még a nagyobb kaliberű, 38 cm-es ágyúik sem jelentettek előnyt számukra, ugyanis az I. világháborús brit hajóágyúk lőtávolsága épphogy elérte a modern német 28 cm-es ágyúkét. Pályafutásuk kudarcoktól sem mentes, ám mégis ezek a hajók okozták a német felszíni flottából a legnagyobb veszteségeket az angol flottának.