Saga

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Saga (ejtsd: szága): A sagairodalom egy 12-14. századi izlandi prózaírási kultúra. Őseredeti sajátosságai, régisége, óriási terjedelme, egy egész népet átható intenzitása, és nem utolsó sorban kivételesen nagy és példás esztétikai értékei és hatása révén a világirodalom különleges méltánylást érdemlő fejezete, egyik legnagyszerűbb "emberi komédiája". Máig ugyan leginkább csak a skandináv, angol-amerikai és német nyelvterületeken közismert, igazából az egész skandináv irodalomtörténet egyetlen "paradicsomi" terepe, egyetlen eredeti és autochton hozzájárulása a világirodalomhoz. Az egész komplexum páratlan ötvözetet alkot, és alig illeszthető a megírásakori dél- és nyugateurópai irodalmakhoz, a skolasztika, a nagy allegorikus művek és a lovagi irodalom fénykorához. Sarkköri klimatikus elkülönültségétől, jegyei gyakran visszautalnak az ókori (pl. sémia, görög) törzsi kultúrák jellegeire, noha javarészéből egy keresztényien érintett, evilági, tárgyilagos-realisztikus pogány szellem sugárzik. Legfőbb figyelme az ember természetjogilag alapozott méltóságára és becsületérzérzésére irányul, ami végül is az újkori progresszív és liberális életfelfogás csíraformája. A sagairodalom egy megismételhetetlen és (elvben) utánozhatatlan, pőre, verbális kultúra, létezése kizárólag a szövegek és a napi befogadás dinamikájának függvényében alakult, par excellence irodalomtörténeti (irodalomrégészeti) tárgy, hajdanvolt emberek szellemi világának empatikus feltárását igényli. Oly változatos állagú, hogy ezért tanácsos kultúrának nevezni, nemcsak különféle műnemek és műfajcsoportok együtteséből tevődik össze, hiszen elemi részének kell minősítenünk egy egész nép szinte máig élő, folklórszerű irodalomszociológiai aktivitását a sagamondás-sagaírás és a sagahallgatás-sagaolvasás terén. I. 1.(Néhány adat) 2. Az izlandi társadalom és rendkívüli írásbelisége. 3. Izlandi és/vagy norvég? 4. A szkaldköltészet "holléte". 5. A sagairodalom határai.

II. A saga szó jelentésudvara. III. A sgairodalom főbb jellemzői. 1. Eredete. 2. Szájhagyományos folklóra avagy irodalmi gyakorlat? 3. Szociológiai bepillantás.

IV. A sgairodalom műfajai. 1. Általánosságok. 2. Az általánosabb jellemzők szemléltetése. 3. A műfajokra utaló néhány jellemző.

V. A sagairodalom utóélete.

Bibliográfia: 1. Kézikönyvek, összefoglaló munkák. 2. Egyéb szakirodalom.

* * * *

A saga (ejtsd: szága) prózai formában írt elbeszélés, amelyet helyenként verses betétek szakítanak meg. A saga műfaja az óészaki irodalomban volt elterjedt a 9-13. században. A saga óészaki szó, a jelentése "monda". A leghíresebb sagákat Izlandon írták, de a műfaj elterjedt volt Skandináviában is a vikingek korában. A legismertebb sagaíró az izlandi Snorri Sturluson volt a 13. században.

[szerkesztés] A sagák jellemzői

A sagák egy-egy régebbi korban élt hős (pl. viking király, illetve izlandi nemzetségfő) vagy egy kortárs személy valamely nevezetes tettét mesélik el eleinte aprólékosan részletezve, majd az események drámaivá válásakor balladai stílusra váltva. A keresztény korban az európai szentekről és a skandináviai vértanú püspökökről is születtek sagák.

A sagák egyik érdekessége a mai szemmel is modernnek tűnő távoli, tárgyilagos nézőpont. A főhősök között egyaránt vannak jók és gonoszak, de az előadó sohasem foglal állást, miközben aprólékosan előadja hőse tetteit. A drámai hatás részben ebből a közömbösnek tűnő előadásmódból is fakad, hiszen az események a legtöbbször megdöbbentő, néha véresen kegyetlen végkifejlethez vezetnek. Mégha a hősökkel sokszor nem is tudunk azonosulni (az egyik fő téma például a gondosan kivitelezett vérbosszú), a szereplők viselkedése megkapóan emberi. A sagákban soha nem kérdezi senki az okokat, a cselekmény irányítója a sors, amivel szemben az ember, még az uralkodó is tehetetlen.

Minden saga egyforma bevezető szavakkal (Volt egyszer egy ember, akit úgy hívtak, hogy...), majd rövid családfával és a hősnek a többi szereplőhöz való viszonyának vázolásával kezdődik. A szereplők igazi tulajdonságait nem az elbeszélőtől, hanem magukból az eseményekből ismerjük meg, a cselekmény előrehaladása során. A sagák kulcsfogalmai a becsület, az erkölcs, a szerencse, a büszkeség, a bosszú és a sors, a történetekben végül is minden ezek körül forog. A főhős mindig tudja, hogy mit diktál a kötelessége, és ez a korabeli hallgató számára sem volt kérdéses.

A korabeli európai középkor mesés, misztikus világához képest a sagák világa rendkívül egyszerű és realista, itt soha nincsenek homályos allegóriák, vagy fantasztikus lények, sárkányok, óriások és varázslók. A sagákban csak hétköznapi tájakat és figurákat, egyszerű, kiszámítható gondolkodású embereket találunk.

[szerkesztés] A leghíresebb sagák

Heimskringla ("Földkerekség")
Völsunga saga
Egill története
Gísla története
Hrafnkel története
Njál története
Bandamanna saga
Vörös Erik sagája
A grönlandiak sagája
Feröeriek sagája

[szerkesztés] A sagák világirodalmi párhuzamai

A sagákkal rokon irodalmi alkotások, műfajok:

A Biblia és a Bhagavad Gita bizonyos elbeszélései.
A középkori francia Roland-ének.
A középkori angol Beowulf és a Gawain és a zöld lovag.
A japán irodalomból ismert szamurájtörténetek.
Balladai stílusú modern realista elbeszélések. Például Móricz Zsigmond: Barbárok.
A 20. századi Western. Például a Volt egyszer egy vadnyugat szinte egy-az-egyben vérbosszú-sagának nevezhető. Néhány amerikai western-filmhez pedig fel is használták a középkori izlandi sagákat.
J. R. R. Tolkien műve, a Gyűrűk ura, valamint ennek a fantasy irodalmába tartozó számos követője.
A scifin belül az űropera-történetek.

[szerkesztés] Bibliográfia

Vikingfiak, izlandi saga, fordította Bernáth István, Bp., 1965
Észak-európai népek irodalma, Bp, 1970
Három izlandi történet (Hrafnkels saga, Gísla saga, Bandamanna saga), ford. Bernáth István, Bp. 1973.