Ságvári Endre

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ságvári Endre (Budapest, 1913. november 4. - Budapest, 1944. július 27.) jogász, az illegális kommunista mozgalom tagja, antifasiszta ellenálló.

Egyetemi évei alatt ismerkedett meg a marxizmussal. 1936-ban tisztviselő a fővárosi elöljáróságon, ebben az időben lépett be a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. Elsősorban előadásokat tartott, a baloldali ifjúsági mozgalom szervezésével foglalkozott. 1937 szeptemberében szervezte meg a Tompa utcai nyilasház elleni támadást, amiért 8 havi fogházra ítélték. 1942-től illegalitásba vonult, és továbbra is az ifjúsági mozgalommal foglalkozott.

Fő szervezője volt a Batthyány emlékmécsesnél 1941. október 6-án lezajlott megmozdulásnak, amelyen háromszáz szociáldemokrata fiatal adott jelre körülvette az emlékművet, és talapzatára nemzeti színű szalaggal átkötött koszorút helyezett el - A magyar szabadságért - a magyar ifjúság felirattal - majd szétszéledtek. Szintén részt vett a Petőfi térnél tartott háborúellenes megmozdulás szervezésében. 1942. március 15-én 6-8 ezer fős tömeg gyűlt össze a budapesti Petőfi térnél, hogy tiltakozzon a háború ellen. A demonstrálók megindultak a Kossuth tér irányába, ám a Lánchídnál a rendőrség megkísérelte feloszlatni a tüntetőket. A rendőrök közel száz embert vettek őrizetbe, ám a tüntetők egy része mégis eljutott a Kossuth-szoborhoz, ahol megismételték háborúellenes követeléseiket. 1944-ben szerkesztette a Béke és Szabadság című lapot. Részt vett az ellenállási mozgalom szervezésében.

1944. július 27-én Budapesten, a Budakeszi úti Nagy cukrászdában (ma Remiz étterem) találkozott egy másik kommunistával; ide érkezett négy csendőr az őrizetbe vételükre. Társa ellenállás nélkül megadta magát, Ságvári viszont hamis igazolványt mutatott fel, majd pisztolyt rántott a csendőrökre és hármójukat megsebesítette. A kibontakozó tűzpárbajban Ságvári megpróbált elmenekülni, kiürült pisztolyát eldobva kifutott az utcára, ám ott az egyik csendőr rálőtt és halálosan megsebesítette. A legenda szerint a csendőrök a haldokló Ságvárihoz lépve személyazonosságáról kérdezték, mire a válasz annyi volt: „Harminckét nevem volt, találjátok ki, melyik az igazi.” Ságvári és az egyik csendőr - akit a többiekkel együtt kitüntettek - a kórházban halt bele sérüléseibe. ^[1]

[szerkesztés] Jegyzetek

↑ Kristóf Lászlót, az egyik intézkedő csendőrt a Legfelsőbb Bíróság (LB) 2006. március 6-án rehabilitálta, hatályon kívül helyezve az ellene 1958-ban többek között Ságvári meggyilkolásáért hozott halálos ítéletet. Az LB döntése, amely kimondta azt is, hogy Ságvárival szemben a csendőrök a korabeli jognak megfelelően jártak el, heves vitát, tiltakozást és számos megnyilatkozást váltott ki. Ságvári megítéléséről korábban 2004-ben, halála 60. évfordulóján, majd 2005-ben bontakozott ki sajtóvita.