Rwenzori-hegység

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Világörökség

m·v·sz

Rwenzori-hegység

Növényvilág 3700 méter tengerszint feletti magasságon a Rwenzori-hegységben

Adatok

Ország

Uganda

Típus

Természeti helyszín

Felvétel éve:

1994

A Ruwenzori-hegység viszonylag kis kiterjedésű de látványos hegylánc Közép-Afrikában Uganda és a Kongó Demokratikus Köztársaság határán. Hivatalosan körülbelül 1980 óta Rwenzori-hegység a neve, mert ez a forma jobban tükrözi a helyi törzsek által használt elnevezés hangalakját. Gyakran Mt. Rwenzori néven is utalnak rá.

A 120 kilométer hosszan és 65 kilométeres szélességben elterülő hegylánc legmagasabb pontja 5109 méter. A legmagasabb csúcsokat állandó hó födi, ami Afrikában kuriózum: a Rwenzori hegyein kívül csak a Kilimandzsárónak és a Kenya-hegynek van állandó hósapkája. A Rwenzorit gyakran azonosítják a Ptolemaiosz által leírt hegyekkel, amelyeknek hava szerinte a Nílust táplálják ("a Hold hegyei"), de a leírás nem nyújt bizonyítékot ehhez az azonosításhoz.

A hegység hat mély völgyek elválasztotta tömbből áll. Ezek: a Baker-hegy, az Emin-hegy, a Gessi-hegy, a Luigi di Savoia-hegy, a Speke-hegy és a Stanley-hegy. A Stanley-hegy a legnagyobb, jónéhány csúccsal, amelyek közül a Margherita-hegy az egész hegység legmagasabb csúcsa. A hegyeket a földkéreg lemezeinek mozgása gyűrte fel a Kelet-Afrikai Hasadékvölgy (a Nagy Hasadékvölgy afrikai része) nyugati (Albertine) hasadékánál. A régió nagy páratartalmú, a hegyeket gyakran burkolják be felhők.

A hegylánc változatos vegetációval rendelkezik a trópusi esőerdőktől a magashegyi rétekig, és híres faunája is, amely az erdei elefántoktól az emberszabású majmok különböző fajain keresztül a csak itt élő madárfajokig terjed. Egy zónája hat méter magas, mohával borított erikáiról, egy másik három méteres kék lobéliáiról nevezetes. A hegylánc jó része a Világörökség része. Gondozója az ugandai Rwenzori Mountains National Park és a kongói Parc National des Virunga.

Az európai utazók közül először Henry Morton Stanley pillantotta meg a Rwenzorit 1889-ben. A hegységet gyakran burkoló felhők magyarázhatták, hogy a megelőző két évtized felfedezői nem látták a hegyeket.

Stanley helyettese és katonai parancsnoka június 7-én a nem afrikaiak közül elsőként mászott a hegyekre, háromezer méter fölé hatolva. A fő csúcsokra először Luigi Amedeo, Abruzzi hercege mászott fel, 1906-ban. A Luigi di Savoia-hegy az ő nevét viseli.

[szerkesztés] A gleccserek zsugorodása

A globális klímaváltozás hatásai a legutóbbi években aggodalmat keltettek a Rwenzir gleccsereinek jövőjét illetően. 1906-ban a Rwenzorinak még 43 elnevezett gleccsere volt, a hegység hat hegyén, összesen 7.5 négyzetkilométernyi területen, ami Afrika teljes gleccserterületének a fele. 2005-re ezeknek kevesebb, mint a fele maradt meg, három hegyen, 1.5 négyzetkilométeren. A legutóbbi kutatások - mint Dr Richard Tayloré, az University College London professzoráé - a zsugorodást a globális klímaváltozásnak tudták be, és vizsgálódás kezdődött arról is, mindez milyen hatással járhat a hegyek vegetációjára és biodiverzitására.