Ráth-Végh István

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ráth-Végh István (1909-ig Ráth István) (Budapest, 1870. november 23. – Budapest, 1959. december 18.) jogász, művelődéstörténeti szakíró.

Tartalomjegyzék 1 Életútja 2 Főbb művei 3 Hivatkozások 3.1 Forrás 3.2 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Életútja

A budapesti egyetem jogi karán doktorált, ezután a bírói kar vette tagjai közé. Ezután jogászi gyakorlatott folytatott: 1913-tól fiatalkorúak bírájaként, 1921-1934 között ügyvédként.

A Jogtudományi Közlöny munkatársa volt. Állandó munkatársa volt a tudományok népszerűsítésére alapított Uránia magyar tudományos színháznak. Segédkezett a Grecsák Károly szerkesztésében megjelent Codex Hungaricus és a döntvénytárak összeállításában. Kultúrtörténet-íróként megjelentetett, szatirikus-humoros hangvételű könyveivel nevet és népszerűséget szerzett magának a szélesebb nagyközönség körében is, e munkássága főleg életének utolsó évtizedeire esik. Regényeket is írt.

[szerkesztés] Főbb művei

• Az ércmadár (fantasztikus kalandregény, 1930-40 között) (ismertető)
• Magyar kuriózumok (Budapest, 1934) (ismertető)
• Az emberi butaság kultúrtörténete (Budapest, 1938) (ismertető)
• A házasság regényes életrajza (Budapest, év nélkül)
• Két évezred babonái (Budapest, 1955); Könyvismertető
• Mendemondák és történelmi hazugságok (Budapest, 1957)
• Fejedelmi bálvány (Budapest, 1957)
• A pénz komédiája (Budapest, 1957)
• Fekete krónika (Budapest, 1958) (ismertető)
• A könyv komédiája (Budapest, 1959)
• Az emberi butaság (Budapest, 1961) (ismertető)
• Hatalom és pénz (Budapest, 1964)
• Tarka históriák (Budapest, 1964)

[szerkesztés] Hivatkozások

[szerkesztés] Forrás

Magyar Életrajzi Lexikon

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Ráth-Végh István írása (Cenzúra és erkölcs) a Nyugatban.