Preferencia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A preferencia a társadalomtudományok, különösen a közgazdaságtan részét képező mikroökonómia és a marketing területén gyakran használt fogalom; lehetőségek közötti képzeletbeli vagy tényleges választást jelent. Ha egy személy vagy csoport preferál egy általa választható alternatívát egy másikkal szemben, akkor azt előnyben részesíti és – ennek megfelelően – szívesebben választja, mint a másikat.

Ha a döntéshozó számára több, mint két lehetőség áll fenn, akkor az ezek közötti preferenciák összességét preferenciarendszernek nevezzük.

Tartalomjegyzék

1 Marketing
2 Mikroökonómia
- 2.1 Racionális preferenciák
- 2.2 További feltevések

[szerkesztés] Marketing

[szerkesztés] Mikroökonómia

A mikroökonómia területén a preferenciák mindenekelőtt a fogyasztáselméletben bukkannak fel. A fogyasztónak el kell döntenie, hogy mely javakat részesíti előnyben másokkal szemben, ha választania kell közülük. Egy A és egy B jószág között a következő preferenciarelációk, vagyis preferenciális viszonyok állhatnak fenn:

$A > B\,$ : A szigorúan preferált B-vel szemben, vagyis A egyértelműen jobb, mint B
$A \ge B$ : A gyengén preferált B-vel szemben, azaz A legalább olyan jó, mint B
$A \approx B$ : A közömbös B-vel szemben, vagyis A ugyanolyan jó, mint B

Természetesen nemcsak egy–egy jószág, hanem több jószág különböző mennyiségeiből álló jószágkombinációk vagy jószágkosarak (pl. 5 alma és 2 csoki – 3 alma és 3 csoki) között is felírhatók ilyen jellegű preferenciarelációk.

[szerkesztés] Racionális preferenciák

A fogyasztó preferenciarendszere akkor lesz racionális vagy ellentmondásmentes, ha a ≥ preferenciareláció rendelkezik az alábbi két tulajdonsággal:

Teljesség: A és B közül legalább az egyik gyengén preferált a másikhoz képest (vagyis a fogyasztó képes bármely két adott jószágkombináció összehasonlítására).
Tranzitivitás: ha $A \ge B$ és $B \ge C$ , akkor $A \ge C$ .

Az ellentmondásmentes preferenciák legnagyobb előnye, hogy – bizonyos speciális eseteket leszámítva – a preferenciarendszer egyszerűbb matematikai eszközökkel modellezhetővé válik: definiálható egy olyan $U(x_1,x_2,...,x_n)\,$ hasznossági függvény, amely bármely $(x_1,x_2,...,x_n)\,$ jószágkombinációhoz egy számértéket – a jószágkombináció „hasznosságát” – rendel úgy, hogy a függvényértékek közti viszonyok a preferenciarelációkat tükrözzék. (Tehát pontosan akkor, ha egy jószágkombináció gyengén preferált egy másikhoz képest, az előbbihez legalább olyan nagy U érték tartozzon.) A preferenciáknak ez a matematikai modellezése nagy segítséget nyújt a fogyasztó számára optimális – vagyis az elérhető legjobb – jószágkombináció megkereséséhez, ezáltal pedig a fogyasztó(k) gazdasági viselkedésének magyarázatához, illetve előrejelzéséhez.

[szerkesztés] További feltevések

Előfordul, hogy további feltevéseket fogalmazunk meg a preferenciák viselkedésére vonatkozóan. A racionalitáshoz hasonlóan többnyire ezek is a preferenciarendszer matematikai modelljének egyszerűsítését szolgálják.

Folytonosság: ha egy jószágkombinációkból képzett matematikai sorozat minden eleme gyengén preferált egy másik hasonló sorozat megfelelő eleméhez képest, akkor a határértéke is legyen gyengén preferált a másik sorozat határértékéhez képest. Ha egy preferencia racionális és folytonos is, akkor biztosan reprezentálható hasznossági függvénnyel, ráadásul a függvény is folytonos lesz.
Monotonitás: ha az A jószágkosárban minden jószágból több van, mint a B-ben, akkor A B-hez képest szigorúan preferált. Belátható, hogy a monoton preferenciákhoz rendelt hasznossági függvény monoton növekvő.
Szigorú monotonitás: ha az A jószágkosárban minden jószágból legalább annyi van, mint B-ben és A ≠ B, akkor A B-hez képest szigorúan preferált. A szigorúan monoton preferenciákhoz rendelt hasznossági függvény maga is szigorúan monoton növekvő.
Telíthetetlenség: bármely jószágkombinációhoz található olyan másik kombináció, ami az előbbihez képest szigorúan preferált.
Lokális telíthetetlenség: a telíthetetlenségnél erősebb feltevés; eszerint bármely jószágkombináció tetszőlegesen kicsi környezetében található olyan másik kombináció, ami az előbbihez képest szigorúan preferált. A monotonitásból automatikusan következik a lokális telíthetetlenség. A lokális telíthetetlenség ugyanakkor biztosítja, hogy a fogyasztó minden jövedelmét elkölti (Walras törvénye).
Konvexitás: egy tetszőleges jószágkosárhoz képest gyengén preferált jószágkosarak halmaza konvex. Szigorú konvexitásról beszélünk, ha ugyanez a halmaz szigorúan konvex. A konvexitás a hasznossági függvény kvázikonkavitását biztosítja.
Homotetikusság: ha A és B jószágkombinációk közömbösek, akkor bármely nemnegatív k valós számra kA és kB is közömbösek (kA-t úgy kapjuk, hogy az A-ban található jószágmennyiségek mindegyikét szorozzuk k-val). Ha egy preferencia homotetikus (és folytonos), akkor biztosan tartozik hozzá olyan hasznossági függvény, amely elsőfokon homogén, vagyis $U(kA) = k \cdot U(A)\,$ .
Kvázilinearitás: ha az A és B jószágkombinációk közömbösek, és A-ban és B-ben is az i-edik jószág mennyiségéhez egy konkrét valós számot adunk, akkor az újonnan létrejött jószágkombinációk is közömbösek maradnak. Kvázilineáris preferenciákhoz tartozó hasznossági függvény ilyen alakra hozható: