Pop-art és rokonjelenségek
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A pop-art 20. századi képzőművészeti irányzat. Angliában született az 50-es években. A 60-as évek elejétől kezdve Amerikából terjedt el, de részben a dadaizmusban és a szürrealizmusban gyökerezik. A szó a popular rövidítéséből keletkezett, ami népszerűt jelent.
A pop-art lényegét Robert Rauschenberg amerikai művész fejtette ki:„Nem akarom, hogy a kép olyan legyen, amilyen nincs. Szerintem a kép valódibb, ha a valós világ részeiből készül.”
A pop-art anyagai azok, amik a mindennapi életben is nagy szerepet játszanak: az utca, a lakás tárgyai, plakátok, képregények, zászlók, hirdetések, jelszavak stb. A pop-art technikája széles: valóságos tárgyakat vesz át változtatás nélkül, újra előállítja a pontos másukat (pseudo-tárgyak), gyakran eredeti rendeletésüktől eltérő helyen konstrukcióban alkalmazza őket (assamblage-ok), vagy festői illetve szobrászi kompozícióba helyezi (combine-paiting).
A művészek olykor különböző, egy síkra ragasztott anyagok, pl. plakátok letépéséből alakítják a kompozíciót, ezt décollage-nek nevezik. Ha a pop-art művész tájképet fest, akkor az üzemanyagtöltő állomás, közúti jelekkel teletűzdelt út, ha csendéletet, azon konzerv, és Coca-Cola található, az emberi alak pedig filmsztár, pop-énekes, vagy a modern világ valamelyik más eszményképe, képregényhős, a sajtóból vagy a televízióból ismert alak. A valós tárgyra helyezi a hangsúlyt. A pop-art olyan tárgyakat is igénybe vehet, mint pl. villamos tűzhely, feketekávés csésze, vagy rúzs.
A tárgyat tiszta színekkel, világos viszonyrendszerben festi. Ez a művészet mind az tartalmát, mind kifejezésmódját tekintve érthető az emberek számára. Ebben a műfajban nincs különbség a festészet és a szobrászat között. Aki szobrásznak tartja magát, az fest is, és fordítva. Georges Segal pl. emberi alakokat öntött ki gipszből, és azután valós környezetbe, liftbe, pulthoz, autóbuszba helyezte őket. Segal művei a happeninghez hasonlóan a színművészethez közelednek.
A pop-art alapmagatartása hangos, sokszor brutális tiltakozás a modern társadalom elidegenedettsége, a közhelyek uralma, az elcsépelt művészi formák ellen. A felfogása és célzata viszont nem teljesen egységes, irányzatai skálája a cinikustól a tragikusig terjed.
[szerkesztés] Híres művészek
- Christian Ludwig Attersee
- Peter Blake
- Derek Boshier
- Patrick Caulfield
- Dimitrios
- Jim Dine
- Marisol Escobar
- Red Grooms
- Philip Guston
- Keith Haring
- Julian Murphy
- Richard Hamilton
- Robert Indiana
- Jasper Johns: Három zászló (1958); Nullától kilencig (1961)
- Allen Jones: Szék (1969)
- Yayoi Kusama
- Roy Lichtenstein: A nagy festmény Nr.6. (1965A), That´s the Way
- Peter Max
- Claes Oldenburg: Lágy írógép (1963); Óriáshamburger (1962)
- Eduardo Paolozzi
- Hariton Pushwagner
- Mel Ramos
- Robert Rauschenberg: Víztároló (1961); Buffalo II. (1964-)
- James Rosenquist
- Ed Ruscha
- Wayne Thiebaud
- Andy Warhol(1928-1989): Zöld Coca-Cola üvegek (1962); Marilyn-diptychon (1962)
- Tom Wesselmann
A magyarországi művészetben:
- Gyémánt László
- Lakner László: Felhő és fogoly (1967); Száj (1969)
- Tót Endre: Kalapok (1969-); Trikolor (1966); Utcán (1965)
- Konkoly Gyula: Lágy tojás (1968)
- Jovánovics György
- Halász Károly
- Pinczehelyi Sándor: Sarló-kalapács (1973)
[szerkesztés] Rokon jelenségek:
Combine painting - összerakott kép az ´50-es évek végétől. Robert Rauschenberg amerikai művész alakította ki. Festményei felszínére újságfotókat ragasztott és különböző tárgyakat ragasztott (kollázselv). A különféle tárgytöredékek, háromdimenziós elemek a valóságos térbe való kilépés felé billentik el a művet.
Assemblage - az ötvenes évek elejétől kialakuló plasztikai irány. Különböző tárgy- és anyaghalmaz, a valóságból átemelt tárgyak, tárgytöredékek, anyagok egymás mellé rendelésével alakított plasztikus kép.
- Joseph Cornell (1903-1972): Cím nélkül (1950 k.)
- Arman: A borotvapamacsok Venusa (1969)
Environment - téralakítás, berendezett tér a ´60-as évektől. Lényege, hogy a tárgyak lekerülnek a falról, és velük akár egy teremben vagy a szabadban már egy tér kialakítása lesz a feladat. Egyrészt egyéni mitológiák hátteréül szolgál, másrészt egyfajta mágikus-allegorikus tárgyértelmezéshez kapcsolódik.
- Georges Segal: Ebédlőasztal (1962); Buszozók (1964)
- Gulyás Gyula: Brigád (1979)
Nouveau realisme - új realizmus 1960-. Az új realisták kinyilvánítják a művészet és az élet, az esztétikum és a praktikum azonosításának a vágyát, a használati tárgy és a műtárgy azonos értékét. Jelszavuk: "Mindenki művész, minden művészet." Legfőbb eszköze a tárgyak torzítása, rombolása, valamint az irónia.
- Duana Hanson: Nő bevásárlókocsival (1970); Mosónő (1976)
- Daniel Spoerri: Asztal (1980)
Hiperrealizmus - 1965-től. A hiper- (túlzó) realista (valóságos, kézzelfogható) kifejezés arra utal, hogy a festmény a valóság tárgyait túlságosan felnagyítva, a szemmel már nem látható részleteket is érzékeltetve mutatja be. Ezáltal hívja fel a művész a néző figyelmét arra, hogy alaposabban szemügyre kell vennie a fotográfiák üzenetét.
- Lakner László: Mosoly (1969)
- Chuck Close: Linda (1975-1976)
- Méhes László: Langyosvíz (1970)
Based on work by