Paleogén

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A paleogén földtörténeti kor, amely 65,5 (± 0,3) millió évvel (mya) ezelőtt kezdődött és 23,03 (± 0,05) millió évvel ezelőtt zárult le. A paleogént a neogén kor követte, amely ma is tart. (A neogénen belül a miocén korszak követi a paleogén utolsó korszakát.)

A paleogén során alakult ki kisszámú fajból az emlősök nagy változatossága, miután a paleogént megelőző kréta kor végén tömegesen haltak ki többek közt a szárazföldi élőhelyeket korábban uraló hüllő fajok, népszerű nevükön a dinoszauruszok.

Tartalomjegyzék 1 Felosztása 1.1 Régebbi felosztás 2 Kontinensek 3 Éghajlat 4 Élővilág

[szerkesztés] Felosztása

A paleogén a következő korszakokra bontható tovább:

• Paleocén (65,5 ± 0,3 mya - 55,8 ± 0,2 mya)
• Eocén (55,8 ± 0,2 mya - 33,9 ± 0,1 mya)
• Oligocén (33,9 ± 0,1 mya 23,03 ± 0,05 mya)

[szerkesztés] Régebbi felosztás

A paleogént informálisan kora harmadidőszak (kora harmadkor), vagy alsó harmadidőszak, a neogént felső harmadidőszak néven is emlegetik. Ez egy korábbi felosztást tükröz, amely harmadidőszak alatt a mai felosztás szerinti paleogént és a neogén jórészét értette, a pleisztocén és a holocén (jelenkor) korszakok pedig a negyedidőszak részeiként szerepeltek. A tudósok ezt a régebbi felosztást többnyire már nem használják, mivel a paleogén-neogén felosztásban az időszakok hosszúságban jobban összemérhetők a korábbi földtörténeti korokkal.

[szerkesztés] Kontinensek

Fő szócikk: Gondwana

A paleogén során már létrejöttek a mai kontinentális és kisebb szárazföldtömbök, bár még más formációban és pozícióban mint ma.

[szerkesztés] Éghajlat

A korszak során összességében az éghajlat némileg lehűlt és Észak-Amerikában visszavonultak a beltengerek. A lehűlést megelőzően, a paleogén első negyedében történt azonban a bolygó egyik leggyorsabb globális felmelegedése, amely a paleocén-eocén hőmérsékleti csúcshoz vezetett és jelentős változásokat okozott a tengeri élővilágban. (E hullám felgyorsulása képezi a paleocén és az eocén határát.)

[szerkesztés] Élővilág

Az emlősök közül sok faj nagyméretűvé vált, a szárazföldön elfoglalva az óriás őshüllők helyét, mások egyéb szárazföldi, vízi és légi élőhelyekre specializálódtak. Ebben a korszakban vették fel a maival jórészt megegyező alakjukat a madarak fajai.

A paleocén-eocén felmelegedés felborította az óceánok és a légkör áramlási rendszereit, ami a szárazföldön segítette az emlősök specializálódását, a mélytengerekben pedig a fenéklakó foraminiforák számos fajának kihalásához vezetett.

millió év