Nikolaus Lenau

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Nikolaus Lenau

Nikolaus Lenau (eredeti nevén N. Franz Niembsch Edler von Strehlenau, Csatád /Lenauheim, ma Bánát, Románia/, 1802. augusztus 13. – Bécs, Oberdöbling, 1850. augusztus 22.) magyar származású német nyelven alkotó osztrák költő, a német biedermeier korának meghatározó alakja .

[szerkesztés] Élete

Gyermek- és ifjúkorát még Magyarországon töltötte.

1819-től Bécsben jogot, orvostudományt, filozófiát és mezőgazdaságot tanult. Ismeretségéhez tartozott Franz Grillparzer, Ferdinand Raimund, A. Grün, és jó hegedűsként Johann Strauß apja és Joseph Lanner is.

Nyugtalan vándorélete volt, akárcsak Byronnak. 1831-ben Heidelbergbe, majd Stuttgartba utazott. Itt jelent meg első verseskötete 1832-ben ("Gedichte"). 1832-ben útra kelt Amerikába, ahonnan csalódással telve egy év múlva visszatért.

Életének utolsó hat esztendejét egy pszichiátriai szanatóriumban töltötte.

[szerkesztés] Költészete

Lenau műveinek hangját a világfájdalom és a melankólia határozza meg. Tájköltészetében új, expreszív nyelvet talál. Jelentős politikai lírája, mely kora szabadságeszméinek kifejezője.

Hatott rá a magyar zene és népköltészet. Az ország tájainak és életképeinek ábrázolásával ő fedezte fel az Magyarországot a világirodalom számára.

Jelentős alkotásai:

Faust (1835) önéletrajzi ihletésű dráma, főhőse öngyilkosságot követ el.
Savonarola (1837, verseposz)
Johannes Žižka (1838/42, verseposz)
Az Albingensek (Die Albigenser) (1842, verseposz)
Don Juan (1844, töredék)

[szerkesztés] Hatása

Faust és Don Juan című alkotásait Liszt Ferenc, Berlioz és Richard Strauss dolgozta fel.
Lenau amerikai útja F. Kürnbergert a "Der Amerika-Müde" című regény megírására ösztönözte.
1964 - ben az Osztrák Oktatási Minisztérium megalapította a nemzetközi Nikolaus Lenau - díjat (1965 óta Österreichischer Staatspreis für europäische Literatur- az Európai Irodalom Osztrák Állami Díja néven szerepel).