Meleagrosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Meleagrosz (vagy Meleagrus) (Türosz, ma Szur, Libanon, Kr. e. 140 körül – Kósz, Kr. e. 70 körül) szír származású görög költő.

Munkásságának virágkora az utolsó Szeleukosz idejére tehető. A szíriai Gadarában élt, öregkorára Kósz szigetére költözött, ahol polgárjogot is nyert. Kortársának és földijének, Menipposznak nyomán népszerű filozófia témákról szatírákat írt, ezek azonban elvesztek. Az utókor epigrammaköltőként ismeri, az Anthologia Palatina 129 epigrammáját őrizte meg. Aszklépiadész stílusát követte verseiben, amelyek leggyakoribb címzettje egy bizonyos Héliodóra, akinek halálát érzelmes sírepigrammával énekelte meg. Műveinak leggyakoribb témája a szép örömlányok és fiúk iránti szerelem és a természet szépségeinek dícsérete. Szintén az ő nevéhez fűződik a hellenisztikus epigrammaköltészet legjelemtősebb darabjainak első kiadása. „Sztephanosz” (Koszorú) címmel 47 jelentős költő legsikerültebb műveiből készített válogatást, amely később az Anthologia Palatina magja lett.

Egy fennmaradt epigrammája:

Egybe fehér violát kötök én s mirtusszal az édes

nárciszt és nevető liliomokat kötök én

friss sáfránnyal s bíborszín jácinttal is egybe,

s végül a rózsával, mely szeretőt szerető.

Hadd zúdítson esőt szirmokból illatozó-szép

Héliodórám lágy fürtje közé koszorúm.

[szerkesztés] Források

• Pecz: Ókori lexikon
• Míg élők közt leszel élő (Epigrammák a Görög Antológiából) Budapest, Európa Könyvkiadó, 1980