Manga János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Manga János (1906. június 24., Pereszlény – 1977. szeptember 2., Budapest) magyar folklorista, a néphagyomány és népművészet szakavatott kutatója.

[szerkesztés] Pályája

Már fiatal korában gyűjtött népzenét, előbb az Ipoly mentén később más felvidéki tájakon és a közeli Észak-Magyarországon is. Manga János 1929-től felvidéki falukban, később Érsekújvárott tanított. A budapesti Néprajzi Múzeum munkatársaként 1941-től dolgozott, majd 1949-ben a balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója, 1960-ben lett a Népművelési Intézet igazgatója, azután nyugdíjazásáig az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának főmunkatársa, osztályvezetőjeként tevékenykedett. Az ünnepi népszokások, a római katolikus vallásos néprajz és a pásztorművészet voltak a kutatási területe. Leginkább Ipolymente és a Garammente, a Zoborvidék és a Mátyusföld szakértője volt. A magyar-szlovák kapcsolat jeles ismerője, tanúja. Manga Jánosnak a Felvidékről származó fotói (kb. 600 db) digitalizált formában hozzáférhetőek a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének Adattára jóvoltából. Manga János születésének 90. évfordulója alkalmából 1996. szeptember 20-án konferenciát rendezett a balassagyarmati Palóc Múzeum és az MTA Néprajzi Kutatóintézetének támogatásával.

[szerkesztés] Művei

1. Manga János: Ünnepi szokások a nyitramegyei Menyhén, Budapest, 1942
2. Manga János: Pásztorművészet, Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1963
3. Manga János: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1968
4. Manga János: Magyar népdalok, népi hangszerek. Budapest, Corvina Kiadó, 1973
5. Manga János: Magyar pásztorfaragások. Budapest, Corvina Kiadó, 1976
6. Manga János: Palócföld. Budapest, Gondolat Kiadó, 1979