Móga János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Móga János (Ioan Moga) (Boczkó, 1785. – Szászerked, 1861. november 10.) császári és királyi altábornagy, az 1848-49 évi szabadságharc első szakaszában a magyar hadsereg fővezére.

A császári hadsereg főhadnagyaként harcolt a napóleoni háborúban. 1809. július 6-án a wagrami csatában súlyosan megsebesült, ezért 1810-ben nyugállományba helyezték. 1813-ban századosként újra belépett a hadseregbe. 1842. augusztusában vezérőrnaggyá, 1848. júniusában altábornaggyá léptették elő.

István nádor lemondása után ő vette át a Jellasiccsal szemben álló magyar sereg fővezérségét és a pákozdi csatában megállította a bán előnyomulását. Jellasicsot az osztrák határig követte, de a császárra és királyra tett esküje megakadályozta abban, hogy a határt átlépve Bécs felé törjön. Kossuth rábeszélésére 1848. október 30-án a magyar sereggel mégis átlépte a határt, de Jellasics és Windisch-Grätz egyesült csapataitól a schwehati csatában vereséget szenvedett.

1848. november 1-jén lemondott rangjáról és visszavonult. A magyar főváros elfoglalása (1849. január 5.) után letartóztatták és Olmützben öt év várfogságra, továbbá rangja és rendjelei elvesztésére ítélték.

Fogságának kitöltése után, veje, gróf Lázár György birtokán halt meg.

[szerkesztés] Felhasznált források

• Révai Nagy Lexikona

• Magyar Életrajzi Lexikon