Mária Valéria

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mária Valéria főhercegnő (1868. április 22 – 1924. szeptember 6), a „magyar gyermek”. I. Ferenc József császár és király és Erzsébet császárné és királyné negyedik, legkisebb gyermeke. A keresztségben a Marie Valeria Mathilde nevet kapta. 328 év telt el ahhoz, hogy személyében ismét magyar földön szülessen meg a hatalmon levő uralkodó gyermeke.

[szerkesztés] Élete

Mária Valéria tíz hónappal szülei magyar királyi párrá koronázását követően (és 10 évvel legfiatalabb testvére, Rudolf után) Budán látta meg a napvilágot. Édesanyja, Sissi ragaszkodott hozzá, hogy a gyermek Magyarországon szülessen, ajándéknak szánta a magyarok felé. Ha a kicsi fiúnak születik, akkor ő lett volna Magyarország eljövendő uralkodója.

Édesanyja igyekezett magyar szellemben nevelni a kislányt, aki nem titkoltan legkedvesebb gyermeke volt. 1883-ig Rónay Jácint püspök volt a tanítója, majd oktatását Karl Ferdinand Kummer bécsi tanár vette át, aki megismertette vele a német nyelvet, történelmet és irodalmat.

1890. júliusában lépett házasságra Ferenc Szalvátorral Ischlben, aki harmadfokú unokatestvére volt és a Habsburgok toscanai ágából származott. A férjválasztásban édesanyja sietett a segítségére – mivel anya és lánya egyazon véleményen volt az előírt dinasztikus házasságot illetően. Bátyja, Rudolf egy évvel azelőtti öngyilkossága miatt nem rendeztek nagy ünnepséget, ám a nászmisén az ismert zeneszerző, Anton Bruckner orgonált. Az így megkötetett szerelmi házasságból tíz gyermek született.

A pár ideje nagy részét a wallseei kastélyban töltötte, ahol édesapja is gyakori vendég volt. Sissihez hasonlóan Mária Valéria sem szívesen lépett fel nagy nyilvánosság előtt rangja képviselőjeként, viszont örömmel folytatott jótékonysági tevékenységeket.

Erősen kötődött hazájához, így az ausztriai fordulat után elismerte a 1919. évi Habsburg-törvényt és aláírta a lemondási nyilatkozatot. Vagyonát megtarthatta és Ausztriában maradhatott élete végéig, így a halált Walsee-i kastélyában fogadhatta 1924. szeptember 6-án. Teste Sindelburgban nyugszik, Alsó-Ausztriában.

[szerkesztés] Jótékonysági tevékenysége

A Ringtheatert sújtó 1881-es bécsi tűzvész után odaadóan törődött a tűz áldozataival és azok hozzátartozóival.

Az I. világháború alatt katonai kórházat rendezett be a wallseei kastély egyik épületében, majd a későbbiekben ugyanott megalapította a „Mária Valéria Szegénykórház és Öregek Otthona” nevű intézményt. Ez utóbbi hatására kezdték „Walsee angyalának” nevezni.

Emellett kolostorok és templomok működését finanszírozta, alapítványokat hozott létre a szegények megsegítésére, valamint hét jótékonysági egyletnek is védnöke volt és maga is tett jótékonysági alapítványt.

A budapesti Mária Valéria-telep, melyet 1915-ben alapított szükségkórházként szintén az elesettek iránti elkötelezettségének példája volt.

[szerkesztés] Érdeklődési köre

A főhercegnő vonzódott a szépirodalomhoz, de emellett a képzőművészetek, főleg a festészet terén is tehetségesnek mutatkozott. Elsősorban a virágok és a látképek foglalkoztatták. Sissihez hasonlóan több lírai költeményt is írt, melyek nyomtatásban is megjelentek 1884-ben. Ezt megelőzően „egy ősz délen” címmel közös kötetet adtak ki édesanyjával. Emellett ránk maradt szorgalmasan vezetett naplója is, mely meghatározó képet fest kora társadalmáról, és fontos információt tartalmaz a császárné életéről is. Jelentősek továbbá vallásos tartalmú elmélkedési.

Kedvelte a színjátszást, írt pár színpadi művet melyet udvari színészek mutattak be, sőt, maga is szerepelt családja szórakoztatására több egyfelvonásos alkalmi drámában a bécsi Hofburgban, Gödöllőn és Wartholzban.

Szeretett utazni is, szívesen kísérte el édesanyját különböző utazásai során. Beutazta vele Magyarország, Salzkammergut, Meránia, Németország, Franciaország és Anglia tájait.

[szerkesztés] Gyermekei

Erzsébet (1892-1930), férje Count Georg von Waldburg-Zeil

Ferenc Károly Szalvátor (1893-1918. december 10.), 1915-ben hadnagyként végzett a hainburgi katonai akadémián. Harcolt Montenegroban, Oroszországban és Romániában, részt vett a belgrádi híd 1916-os újjáépítésében. Utászkapitánnyá léptették elő, Spanyolországban halt meg az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után

Hubert Szalvátor (1894-1971), felesége Princess Rosemary of Salm-Salm. Katonaként harcolt a háborúban, 1917-ben utazást tett keleten, a török birodalomban, majd 1919-ben elfogadva a Habsburg-törvényt lemondott a trónról.

Hedvig (1896-1970), férje Count Bernard of stolberg-Stolberg

Tivadar Szalvátor (1899-1978), felesége Countess Maria Theresa of Waldburg-Zeil-Trauchburg

Gertrúd (1900-1942), férje Count Georg of Waldburg-Zeil-Trauchburg

Mária Erzsébet (1901-1936)

Kelemen Szalvátor (1904-1979), felesége Countess Elisabeth Rességuier de Miremont; később megkapta az Altenburg Hercege címet

Matild (1906-1991), férje Ernst Hefel

Ágnes, 1911-ben ugyanazon a napon született és halt meg

[szerkesztés] Érdekesség

Róla kapta nevét az 1895-ben átadott Esztergomot Párkánnyal (Szlovákia) összekötő Mária Valéria híd. A 27 éves főhercegnő volt akkor már az egyetlen, aki még élt a császári és királyi pár gyermekei közül.

Erzsébet királyné a szülést követően 1868 augusztusában Gödöllőre, az ajándékba kapott Grassalkovich kastélyba vitte a gyermeket, ahol – mivel kevés volt a teje – Legéndi Julianna lett a dajkája. Így a főhercegnőnek volt egy nála egy hónappal ifjabb tejtestvére: Juhász Lídia, későbbi Magyar Istvánné (1868. május 26. – 1948).