Laurentius

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Laurentius volt a történelem 6. ellenpápája. 498 és 506 között töltötte be tisztségét Symmachus pápa mellett.

Életéről nem sokat tudunk. Mielőtt ellenpápának indította volna az ún. bizánci párt, Saint Praxedes archipresbitere volt. Amikor II. Anasztáz pápa meghalt, a konstantinápolyi pátriárka elérkezettnek látta az időpontot, hogy Róma primátusát végleg megdöntse. Így a 498-as pápaválasztáson kialakított egy úgy nevezett bizánci pártot, amely a Keletrómai Birodalom érdekeit képviselte a római zsinaton. Miután a klérus Symmachust választotta meg egyházfőnek, a bizánci párt és a császár Laurentiust ismerte el pápának. Róma ura, Nagy Theodorik gót király nem akart nyílt döntést hozni, mert nem akarta összerúgni a port a Keletrómai Birodalom császárával. Azonban félt a túlzott politikai befolyástól, ezért Symmachus pápát támogatta.

Laurentius 499-ben ugyan megkapta Symmachustól a campaniai Nocera egyházmegyét, mégsem akart belenyugodni a vereségbe. Konstantinápolyból kért segítséget, és a keleti egyházak vezetői hamarosan vádat emeltek a pápa ellen. Ezek a vádak egytől egyig elbuktak Symmachus azon jogán, hogy világi hatalom őt nem ítélheti meg. Róma lakói egyre vérmesebb vitákat szítottak, és miután már úgy látszott, hogy a város békéje forog veszélyben, Nagy Theodorik király 502-ben zsinatot hívott össze. Ezen a zsinaton a király végleg megfosztotta Laurentiust a pápai jogaitól, és száműzte Rómából.

Laurentius elmenekült Theodorik országából, és folytatta a pápa elleni áskálódást. 506-ban végül a gót király kémei végleg elhallgattatták az ellenpápát.