Légyölő galóca

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Amanita muscaria Státusz: közönséges faj
Rendszertan
Ország: Fungi Törzs: Basidiomycota Osztály: Homobasidiomycetae Alosztály: Hymenomycetes Rend: Agaricales Család: Amanitaceae Nemzetség: Amanita Faj: muscaria
Kettős latin név
Amanita muscaria

A légyölő galóca (Amanita muscaria) mérges gomba.

[szerkesztés] Elterjedése

Magyarországon nem sűrűn fordul elő, de az északi országokban olykor tömegesen terem. Az erdélyi hegyekben is nagyon gyakori, ott ma is használják légyirtásra.

[szerkesztés] Élettani hatása

Méreganyaga az iboténsav és a muszkarin, amelyek az idegrendszert támadják. Kis elfogyasztott mennyiség általában nem okoz halált, de károsítja a májat. Több termőtest elfogyasztása már halált okoz. A fogyasztás után 1/2 - 3 órával jelentkeznek a részegségszerű tünetek, majd a gyomor- és bélpanaszok. Érdekes tudni erről a gombáról, hogy egyrészt papírra kenve légyölő anyagnak használták, innen ered a neve. Másrészt ennek kis darabjait használták az északi népek sámánjai ahhoz, hogy transzba essenek. Herodótusz ír az amürgoszi szkítákról, akiket haumavarga (haoma-ivó) szakáknak nevez. A haoma egy révült állapotot előidéző ital volt, amelyet légyölő galócából készítettek.

Otthon nem ajánlatos kipróbálni!

Légyölő galóca két színváltozata az erdélyi Hargita hegységben