Kvenek

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A kven (más írásmódok szerint Cwen, Kven, Kvæn, Kveeni, Quen) finn eredetű kisebbség Norvégia északi részében, főleg Troms és Finnmark megyékben. Mintegy hatvanezren vallják magukat kven eredetűnek, a nyelvet azonban csak egy részük beszéli. Ez utóbbiak száma bizonytalan, lehet, hogy csak néhány ezer, de lehet ennél jóval több is.

A kveneket sokáig etnikai diszkrimináció sujtotta, a nyelvük hivatalos használatát 1936-ban betiltották, de 1997 óta ismét tanítják az iskolákban. (A jelentkezők magas száma meglepte a norvég hatóságokat, akik a kvent csaknem kihaltnak hitték.)

A kven nyelv a finn és különösen a meänkieli nyelv közeli rokona, de sok saját szavuk van és kölcsönöztek a norvég nyelvből is. A finnek jórészt megértik a kvent, amelynek északnyugati és keleti dialektusa van.

[szerkesztés] Történetük

A kvenek a 18. században és a 19. században Svédországból és Észak-Finnországból Észak-Norvégiába vándorolt parasztok és halászok leszármazottai.

Már az 1920-as években a finnek úgy tekintettek rájuk, mint egy olyan szórványra, amely az eredeti, "autentikus" finn kultúrát és nyelvet őrizte meg. (Hasonló ez a magyarok és a csángók közti viszonyhoz.)

[szerkesztés] Paulaharju anyaga

A finn Samuli Paulaharju és felesége 1925 és 1934 között öt alkalommal látogatott el a kvenekhez és hatalmas etnográfiai, nyelvészeti és történeti anyagot halmoztak fel. Paulaharju 1928-ban "Ruijan Suomalaisia" ("Ruija finnjei"), 1924-ben "Ruijan äärimmäisillä" ("Ruija egyik legtávolibb szigetén") cimmel publikált róluk. Ezen kívül több mint 1200 fotót készített köztük.