Ingeborg Bachmann

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ingeborg Bachmann (írói álneve: Ruth Keller), (Ausztria, Karintia, Klagenfurt, 1929. június 25. - Olaszország, Róma, 1973. október 17.) osztrák költő-, illetve írónő.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Művészete
3 Kitüntetései
4 További művei
5 Utóélete, hatása
6 Forrás

[szerkesztés] Élete

Bécsben filozófiát, pszichológiát és germanisztikát hallgatott. 1950-ben írta disszertációját Heidegger egzisztencialista filozófiájának kritikai elfogadásáról (Die kritische Aufnahme der Existentialphilosophie M. Heideggers).

1952-ben vált ismertté a Gruppe 47 csoport egyik felolvasó estjén. 1953 után Zürichben és Rómában élt, ez utóbbi városban 1965-ben végleg letelepedett. 1973-ban, negyvenhárom évesen halt meg egy római hotelszobában, tisztázatlan körülmények között. Égő cigaretta okozta halálát, és tűzhalált halt.

[szerkesztés] Művészete

Ingeborg Bachmann elsősorban költőként vált jelentőssé. Die gestundete Zeit (1953) című verseskötete a háború utáni korszak restaurációs törekvéseit és annak követőit ítéli el.

Anrufung des großen Bären (1956) című kötetében a mitológiához nyúl témaként, és az emberi élet utópiája foglakoztatja.

Frankfurti felovasásait (Frankfurter Vorlesungen) 1959/60-ban vendégdocensként tartotta. A poétika témáját érintő előadások az szerzői Én és az irodalom mint a világ változásának médiuma kapcsolatát tárták fel.

1961-ben jelent meg elbeszéléskötete Das dreißigste Jahr (A 30. év) címmel, melyben a fasizmussal való együttéléssel és annak feldolgozásával foglalkozott.

1965-ben nyúl az úgynevezett Todesarten-Zyklus (a halál formái - ciklus) témájához, mely azzal foglalkozik, hogy a nők hogyan kerülnek partnerük miatt izolált, elszigetelt helyzetbe és hogyan kényszerülnek hallgatásra. E ciklusnak csak egy darabja készült el, a Malina című regény (1971), melyet 1991 - ben Isabelle Huppert, Mathieu Carrière és Can Togay közreműködésével megfilmesítettek. A 2. résznek szánt Der Fall Franza és a 3. rész, a Requiem für Fanny Goldmann című művek töredékben maradtak, bár alkotójuk halála után, 1979-ben publikálták őket.

Bachmann kései műveiben a női írásművészettel foglakozott.

[szerkesztés] Kitüntetései

1953-ban a Gruppe 47 díját kapja Die gestundete Zeit című kötetének elismeréseképpen.
1964-ben Georg Büchner-díjjal tüntették ki.
1968-ban Osztrák Állami Kitüntetésben részesült.
1972-ben A. Wildgans-díjat kapott.

[szerkesztés] További művei

Ein Ort für Zufälle, 1965
Simultan, 1972 (elbeszélések)
Gier, 1982 (elbeszélések, posthumus)

[szerkesztés] Utóélete, hatása

Utolsó kiadatlan alkotásait H.Höller szerkesztette, és adta ki 1998-ban. Hangjátékokat is írt.
Karintiában évente megrendezik az Ingeborg Bachmann Szépirodalmi Versenyt.