I. Róbert latin császár

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

I. (Courtenay-i) Róbert (1219-1228) latin császár

Amikor Franciaországba érkezett I. Péter halálhíre, elsőszülött fia, a Namurt öröklő Fülöp lemondott legidősebb öccse javára a trónról. Az új császár csak 1221-ben érkezett meg a Latin Császárságba, amit addig anyja, majd Jolánta halála után Béthune-i Conon kormányzott, mint régens.

Miután császárrá koronázták, nyomban segítségért folyamodott III. Honorius pápánál és II. Fülöp Ágost francia királynál, mivel az Epiruszi Despotátus és a Nikaiai Császárság folyamatosan ragadták el országa területeit. Nyugatról azonban alig érkezett segély, így Róbert kénytelen volt békét kötné legnagyobb ellenségével, Dukász János nikaiai császárral, és megígérni, hogy elveszi I. (Laszkarisz) Theodor leányát, Eudoxiát, akivel már korábban eljegyezték. Az ígéretét azonban felrúgta, és egy burgundi nemessel már eljegyzésben álló francia hölgyet vett nőül, akinek csalódott jegyese összeesküvést szőtt ellene, és elcsalta Konstantinápolyból a latin császárt. Róbert 1228 elején hunyt el Moreában.

Előző uralkodó: Jolánta

Latin császár 1219–1228

Következő uralkodó: I. János