I. Germanosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

I. Germanosz (? - 733) konstantinápolyi pátriárka, ókeresztény író

715 és 730 közt volt konstantinápolyi pátriárka, s ő volt az első, aki szembeszállt a császár ikonoklaszta felfogásával. Ő maga is császári családból származott, IV. Konstantin bizánci császár kasztráltatta, hogy így kényszerítse egyházi pályára. Pályafutását a Hagia Szophia papjaként kezdte, majd Küzikosz metropolitája lett. Philippikosz császár (711-713) nyomásának engedve még rokonszenvezett a monotheletizmussal, de II. Anasztasziosz (713-715) alatt már az ortodoxia híve volt. Amikor szót emelt a képrombolás ellen, III. Leó (717-741) megfosztotta pátriárkai méltóságától, és családi birtokára száműzte, ahol magas kort ért meg. A képharc idején kapcsolatba lépett a pápával is. II. Gergely pápának jelezte az új eretnekség terjedését, III. Leót pedig a képtisztelet egyházias jellegére figyelmeztette.

Germanosz pátriárka hitvallását a képtiszteletről mondott beszédben foglalta össze. Az ikonoklaszta harc kitörésekor írt az örmény pátriárkának is, a monofizita örményeket pedig a kürilloszi krisztológia segítségével igyekezett unióra bírni. Ez a levele csupán örmény fordításban maradt fenn.

Foglalkozott az origenista tanokkal is, mivel az origenisták azt állították, hogy Nüsszai Szent Gergely is hasonló nézeteket vallott. A pátriárka az „Antapodotikosz" című írásában válaszolt nekik, amely írás elveszett, csak Phótiosz beszámolója nyomán ismerjük. Egyik írásában („Peri horó zóész") az emberi élet értelméről és céljáról értekezik. 727-ben írta meg munkáját a hat egyetemes zsinatról „A szent zsinatokról és eretnekségekről" címmel. Germanosz beszédeinek gyűjteményébe II. és III. Germanosz pátriárka beszédeiből is felvettek a másolók a névazonosság miatt. Minden bizonnyal hiteles beszéde Szűz Mária templomban való bemutatásáról, a Szent Szűz elszenderedéséről (koimészisz), az Istenszülő övének átadásáról, az angyali üdvözletről mondott homíliája. Hitelesnek tekinthető egy nagycsütörtöki beszéde is. Neve alatt számos kánon, költemény és ima is fennmaradt.

A képtiszteletet elsősorban valláspedagógiai érvekkel indokolta, a képek szerinte alkalmasak voltak arra, hogy szeretetre neveljenek és vonzalmat ébresszenek az ábrázolt szent iránt, s ezzel erényei követésére indítsanak. A képi ábrázolás szerinte megfelelt az emberi természetnek is: amit ugyani a hit elővételez, azt a kép megerősíti a szemléltetéssel.

[szerkesztés] Források

Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona (Budapest, 2004)