Horizont

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A horizont (régebben horizon) görög eredetű szó, amelynek eredeti értelme egy koordináta-rendszer alapsíkja illetve egy olyan vonal, amelyen az ég és a föld összeérni látszik. A szót (és magyar megfelelőjét, a látóhatárt) gyakran átvitt értelemben is használják.

[szerkesztés] A csillagászatban és a földrajzban

A horizont a megfigyelési helyen átmenő vizszintes, az égig folytatva gondolt sik, mely tehát libellával vagy függőónnal bármikor könnyen kijelölhető. Megkülönböztetendő tőle a szemhatára, látáshatára vagy égalja, amely mentén az ég a földet érinteni látszik és amely nem egyéb, mint a megfigyelő szeméből a föld testéhez huzott érintő kúp érintési köre, amely a horizontnál a szem magasságától függően mélyebben fekszik. (Ez a hajós kimm-je, tehát a szemhatár mélysége a horizont alatt a Kimmtiefe vagy depresszió.) A horizont az eget két féltekére metszi; a felső állandóan látható, az alsó állandóan láthatatlan és ezért a horizont a kelő és nyugvó csillagok geometriai helyének is volna mondható. Egyszerű mechanikai előállíthatóságánál fogva alapsíkul szolgál a csillagok meghatározásánál mindig ott, ahol e meghatározás megfigyelések által történik; a teodolitban a vizszintes kör, a szextáns és pontos csillagászati műszerek (meridiánkör) esetében valamely folyadék szabad felszíne képviseli a horizontot. Ha a Föld középpontján át párhuzamos síkot fektetünk, a megfigyelő szemén áthaladó, úgynevezett látszólagos horizonthoz, a valódi horizontot nyerjük, amelyre a csillagász tulajdonképen az összes megfigyeléseit átszámítja. A kettő közötti különbség annál inkább feltünő, minél közelebb áll hozzánk valamely égi test. Igy a Hold esetében a látszó és valódi horizontra vonatkoztatott hely 1°-nyi különbséget mutat; a bolygóknál és Napnál e különbség csak néhány másodpercet tesz ki, az álló csillagoknál teljességgel elenyésző. E különbség, amely gömbalakú Föld esetén csak a csillagok magasságában észlelhető, nem pedig azimutjában is, az égitest parallaxisa s nyilván azon szög, amely alatt az illető égitestről a Földnek a megfigyelési helyhez húzott sugara látszik. E parallaxis tehát a legnagyobb a csillag kelte vagy nyugta alkalmával és nulla, ha az égitest a megfigyelő zenitjébe jut. A horizont, amely az égen legnagyobb kört metsz ki (az ég mérhetetlen messzesége miatt a valódi és a látszólagos horizont közötti különbség 0), mint minden kör, ugyancsak 360°-ra van osztva; e kör mentén olvassuk a délponttól kiindulva nyugaton, északon, keleten át az azimutot.

[szerkesztés] A geológiában

A horizont a geologiában olyan övek vagy zónák összetétele, amelyek akár petrográfiai, akár paleontológiai sajátságok tekintetében egymással megegyeznek.