Hahn István

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Hahn István (Budapest, 1913. március 28. – Budapest, 1984. július 26.) magyar rabbi, ókortörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja.

Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, ahol 1935-ben latin-görög-történelem szakos középiskolai tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Az Országos Rabbiképző Intézetben végzett. 1953-ban a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem esti tagozatán orosz szakos tanári oklevelet kapott. 1953 után középiskolai tanár volt. 1952-55-ben a budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola, 1955-64-ben az Egri Pedagógiai Főiskola tanára. 1964-től a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem görög-római történeti tanszékén adjunktus, 1959-től docens, 1963-tól tanszékvezető egyetemi tanár. 1958-ban a történelemtudomány kandidátusa, 1972-ben doktora lett. Az ókori keleti és görög-római történelem és vallástörténet szinte minden területével foglalkozott.

[szerkesztés] Művei

• A világteremtés az iszlám legendáiban (Bp., 1935);
• A felavatott ifjú könyve (Fisch Adolffal, Bp., 1938);
• Zsidó ünnepek és népszokások (Bp., 1940);
• A fény ünnepe (Chanukka) (Bp., 1941);
• A zsidó nép története a babiloni fogságtól napjainkig (Bp., 1947);
• Történelem. A középiskolai általános továbbképzés és oktatókáderképzés tananyaga. Ősközösség, ókor, korai középkor (Bp., 1953);
• Az időszámítás története (Bp., 1960);
• Az ókor története (Az idő sodrában, I. Bp., 1967);
• Istenek és népek (Bp., 1968; 2. átdolg., bőv. kiad., Bp., 1980; németül is: Götter und Völker, Bp., 1977);
• Karthago (Máté Györggyel, Bp., 1972);
• Világtörténet képekben (I, Kulcsár Zsuzsannával és Szabó Miklóssal, Bp., 1972);
• Róma istenei (összeáll., bev., jegyz., Bp., 1975);
• Hitvilág és történelem. Tanulmányok az ókori vallások köréből (Bp., 1982);
• Naptári rendszerek és az időszámítás (Bp., 1983);
• Álomfejtés és társadalmi valóság. Artemidorus Daldianus mint társadalomtörténeti forrás (Bp., 1985).