Grigorij Jefimovics Raszputyin

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Grigorij Raszputyin

Grigrorij Jefimovics Raszputyin (oroszul: Григо́рий Ефи́мович Распу́тин) (1869. január 22. - 1916. december 29.) orosz szemfényvesztõ - önmagát szerzetesnek kiadó - szélhámos, aki életének utolsó éveire teljesen meghódította a tudatlan cári családot: "minden oroszok cárját", II. Miklóst, nejét Alekszandra cárnét és egyetlen fiukat, a beteg Alekszej cárevicset.

[szerkesztés] Élete

Korai életérõl nem lehet sokat tudni, egyes feltételezések szerint egy szibériai faluban, a Tobolszki kormányzóságban fekvő Pokrovszkojében született majd kicsapongó kamaszkori élete után vándorló szerzetesnek állt. Egy útja során jelent meg elõtte látomás formájában Szűz Mária, aki Szentpétervárra küldte õt a cári család megsegítésére. Szentpéterváron hamar hírnévre tett szert hála annak, hogy a város a miszticizmusra éhes volt, fõleg arisztokráciája.

Raszputyint gyakran hívták az "õrült pap"-nak, annak ellenére, hogy sosem állt az egyház szolgálatában (házasságát sem titkolta). Az udvarban sokan (fõleg a nõk) varázslatos erõt tulajdonítottak neki, a pletykákra építve különös szexuális vonzóereje miatt, míg a ma embere õt tekinti a Romanov-dinasztia és vele a cári Oroszország összeomlásának egyik bûnbakának.

Karrierjének fénypontján hatalmas rajongótáborra tett szert (maga Raszputyin csak bolondokként emlegette õket), kik mindenhová követték "mesterüket" - a bûnbe is. Szentpétervár fürdõiben az orosz nemesség megrontója mágikus szertartásoknak titulált orgiákat szervezett, az általa bûnösnek talált nõket például úgy szabadította meg a gonosztól, hogy miközben ütötte-verte testüket magáévá is tette a gyengébb nem tagjait.

A rá régóta neheztelõ Iliodor, szerzetes és Jermogen, szaratovai püspök voltak az elsõk, akik merényletet kíséreltek meg ellene 1911-ben. Miután szemébe mondták neki, hogy a Gonosz õ maga, feszületekkel próbálták agyonverni. Raszputyin túlélte, a két papot pedig bepanaszolta a királynénál, aki természetesen tüstént számûzte Oroszországból az érintetteket. Rá 3 évvel egy prostituált - akit feltehetõleg Iliodor bérelt fel - kísérelte meg leszúrni a "Gonoszt".

Idõközben kitört az elsõ világháború, s Miklós cár távollétében Raszputyin egyre nagyobb politikai hatalomra tett szert, olyannyira, hogy már a miniszterek kijelölésébe és kinevezésébe is bevonták. Szentpétervárra ekkor ragadt rá "az ördög városa" gúnynév.

1916 decemberének elején a cár levelet kapott Raszputyintól, melyben megjósolja, hogy hamarosan gyilkosság áldozata lesz. 1916. december 16-án Feliksz Jupojov herceg - a cár Irina nevû unokahúgának biszexuális férje - meghívta Raszputyint palotájába azzal az ürüggyel, hogy a város legszebb nõje látni kívánja egy vacsora keretében. Ciánnal mérgezett italt kapott, de mikor a herceg észrevette, hogy az nem használ rálõtt a vendégre. A misztikus vérezve, de kivánszorgott az udvarra, ahol találkozott a szintén a halálát kívánó Dmitrij Pavlovics nagyherceggel és a politikus Vlagyimir Puriskevicscsel. Az utóbbi rálõtt, majd mindketten botokkal rontottak rá, majd a folyóba vetették. A boncolás után úgy tûnt, hogy víz van a tüdejében - valószínûsíthetõ tehát, hogy még a vízbe dobásakor is életben volt még.