Gay-Lussac-törvény
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Gay-Lussac törvényét a francia vegyészről, Joseph Louis Gay-Lussacról (1778 – 1850) nevezték el.
Gay-Lussacról tulajdonképpen két törvényt neveztek el, mindkettő a gázok állapotát írja le.
Az egyik törvény szerint ha két gáz elegye szintén gáz, akkor a két alkotórész gázok térfogatának és az elegy térfogatának arányát kis egészszámokkal lehet kifejezni. Ezt Gay-Lussac 1809-ben fedezte fel, és később ez vezette Avogadrót törvénye felismerésére (1811).
A másik törvény, melyet 1802-ben fedezett fel, azt állítja, hogy egy adott térfogatú gáz nyomása egyenesen arányos az abszolút hőmérsékletével. Képletben kifejezve:
ahol:
- p a gáz nyomása
- T a gáz hőmérséklete (K°-ban)
- k állandó
Ez a törvény igaz, mert a gáz hőmérséklete a kinetikai energiájának mértéke, ahogy a gáz kinetikai energiája nő, a molekulái egyre sűrűbben ütköznek a tartály falával nagyobb nyomást okozva.
Ha egy közeg két állapotát akarjuk összehasonlítani, a fenti törvényt ilyen alakba is írhatjuk:
Charles törvénye szintén Gay-Lussac törvényeként is ismert, mert Charles Gay-Lussac adatait használta fel törvénye megfogalmazásához. Gay-Lussac törvényéből, Charles törvényéből és Boyle-Mariotte törvényéből levezethető az egyetemes gáztörvény.