Gáztörvény

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ideális gázra a gáztörvények a gáz abszolút hőmérséklete (T), nyomása (p) és térfogata (V) közötti összefüggéseket írják le. Három gáztörvényt: Boyle-Mariotte törvényét, a Gay-Lussac törvényét és a Charles törvényét összevonva az egyetemes gáztörvényt kapjuk:

amihez hozzátéve Avogadro törvényét az ideális gáztörvényt kapjuk. Más fontos gáztörvényt fogalmaz meg Dalton törvénye a gázok parciális nyomásáról. Azokat a gázokat, melyek ezen törvények szerint viselkednek, ideális gázoknak hívják. Ténylegesen ideális gázok nem léteznek, a valóságos gázok csak többé-kevésbé követik a gáztörvényeket.

A legfontosabb az ideális gáztörvény:

ahol

• p a nyomás Pascalban
• V a térfogat m³-ben
• n a gáz mólja
• R az egyetemes gázállandó (8,31 J/mol K°)
• T az abszolút hőmérséklet Kelvin°-ban.

Más gáztörvények, mint a van der Waals egyenlet az ideális gáztörvényeket helyesbíti a valóságos gázok viselkedésére.

[szerkesztés] Referenciák

• Pattantyús Gépész és villamosmérnökök kézikönyve. Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1961.