Frédéric Passy

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Frédéric Passy

Frédéric Passy (Párizs, 1822. május 20. - 1912. június 12.) francia közgazdász, Nobel-békedíjas.

Jogot végzett, majd az Államtanácsnál lett könyvvizsgáló. Ezután visszatért az egyetemre közgazdaságot tanulni és 1857-ben hivatásos közgazdász lett.

A hírnevét a Mélanges économiques című esszésorozattal alapozta meg, illetve a Montpellier-i egyetemen tartott előadássorozattal. A szabadkereskedelem híve és Richard Cobden követője volt.

Passy közvetlenül síkra szállt politikai kérdésekben, kiállt az oktatási reform mellett és próbálta megelőzni a háborút Franciaország és Poroszország között. Közreműködött Ligue internationale et permanente de la paix (Nemzetközi és állandó békeliga) alapításában, amely a lehetséges jövőbeli konfliktusok megelőzésére szolgált. Amikor a szervezet a francia-porosz háború következtében megszűnt, Passy közreműködött a Société française des amis de la paix (a béke francia barátainak társasága) néven való újjászervezésben. Ebből alakult ki később az 1889-ben alapított Société française pour l'arbitrage entre nations (Francia társaság a nemzetek közötti egyeztetésre).

1881-ben parlamenti képviselővé választották. Képviselőként külpolitikai és munkaügyi reformokat mozdított elő, többek között az ipari balesetekre vonatkozó szabályozást, amely a munkásoknak kedvezett. 1886-ban újraválasztották, de 1889-ben már nem. Támogatta a nemzetközi viták egyeztetési rendszerét. 1888-ban az ő erőfeszítései folytán került sor egy találkozóra a brit és francia képviselők között, ahol megbeszélték a szervezett egyeztetés alapelveit. A következő évben megalakult az Interparlamentáris Unió, amelynek Passy lett az egyik elnöke.

Egyike volt a korai feministáknak, és ellenezte a halálbüntetést.

[szerkesztés] Művei

Mélange économique, Guillaumin, Paris, 1857.
De la propriété intéllectuelle (avec V.Modeste et P.Paillote), Guillaumin, Paris, 1859.
Leçons d'économie politique (recueilli par E.Bertin et P.Glaize), Gras, Montpellier, 1861.
La démocratie et l'instruction, Guillaumin, Paris, 1864.
Les machines et leur influence sur le développement de l'humanité, Hachette, Paris, 1866.
Malthus et sa doctrine, 1868.
Histoire du travail : leçons faites aux soirées littéraires de la Sorbonne, Paris, 1873.
Pour la paix, Charpentier, Paris, 1909.
Sophismes et truismes, Giard et Brière, Paris, 1910.