Evangelista Torricelli

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szobra a firenzei Természettudományi Múzeumban

Evangelista Torricelli (Faenza, 1608. október 15. - Firenze, 1647. október 25.) itáliai fizikus és matematikus.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Munkássága
3 Művei
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Szegény családból származott és korán árvaságra jutott. Nagybátyja, egy kamalduli szerzetes nevelte, aki 1624-ben beíratta a jezsuita kollégiumba, ahol matematikát és filozófiát tanult, később Rómában tanult matematikát, csillagászatot és mechanikát. A tanulmányai közben titkárként dolgozott tanáránál, Benedetto Castellinél.

Rómában megismerkedett Galilei írásaival, többek között az 1632-ben megjelent Dialogo-val, amelyek nagy hatással voltak rá. Torricellinek egy Galileihez írt leveléből kiderül, hogy a kopernikuszi világképet tartotta helyesnek. A Galileit ért üldöztetés miatt elfordult a csillagászattól és a fizika és matematika területén dolgozott tovább. 1632-től Galilei egy barátjának, Giovanni Ciampolinak a titkára volt.

1641 őszén, három hónappal Galilei halála előtt, Castelli ajánlásával Firenzébe ment, és Galilei segédje lett. Galilei halála után örökölte hivatalát: ő lett a toszkánai nagyherceg udvari matematikusa, illetve a firenzei akadémia matematikaprofesszora. Udvari tisztségéből kifolyólag haláláig a toszkánai udvarban lakott. 1644-től az erődítéstant is ő tanította. Elsőrendű lencsecsiszolóként jelentős külön jövedelemre tett szert.

39 évesen halt meg fertőző betegségben (valószínűleg tífuszban).

[szerkesztés] Munkássága

Torricelli a barokk kor legjelentősebb fizikusai és matematikusai közé tartozik. Munkásságával - Descartes, Cavalieri, Fermat és Pascal mellett - alapvetően befolyásolta kortársait.

1644 hozta nyilvánosságra úttörő munkáját a szabadesés és hajítás törvényszerűségeiről (De motu gravium naturaliter descendentium). Ez volt a háromkötetes Opera geometrica második része, amelyben közzétette hidrodinamikai kutatásait, amelyek hamarosan élénk érdeklődést váltottak ki egész Európában.

A később róla elnevezett tétel kimondja, hogy egy folyadék tartályból való kiáramlásakor az áramlási sebesség arányos a folyadékoszlop magasságának négyzetgyökével, vagyis nem függ a folyadék milyenségétől.

A folyadékok dinamikája területén végzett alapvető megfigyelései mellett Toricelli nagymértékben hozzájárult a differenciálszámítás kialakulásához is. Cavalieri továbbvitte Kepler gondolatait az infinitezimális mennyiségekre vonatkozóan. Ennek a módszernek a segítségével Torricelli elegáns bizonyításokat talált mértani problémákra – például, hogy egy megforgatott hiperbola által határolt térfogat véges – annak ellenére, hogy a felszíne végtelen. A De motu gravium... című munkájában a lövedékek parabolikus pályáját írta le ennek az eljárásnak a segítségével.

Továbbfejlesztette Galilei távcsövét és egy egyszerű, de hatékony mikroszkópot talált fel.

Ő volt az első, akinek hosszabb ideig sikerült vákuumot fenntartania. A legfontosabb felfedezése a barométer működési elvének felfedezése: abból a feltételezésből indult ki, hogy a folyadék nem a horror vacui következtében, hanem a levegőoszlop súlya miatt emelkedik fel. Ezt a hipotézist Blaise Pascal bizonyította be 1647-ben. Szintén helyesen magyarázta a szél keletkezését a légkörben jelenlevő hőmérséklet- és nyomáskülönbségekkel.

Torricelliről nevezték el a nyomás egyik fizikai mértékegységét. (1 torr=133,3 pascal.) Az ő nevét viseli egy holdkráter, valamint a 7437-es aszteroida is.