Erdős Renée

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Erdős Renée (eredeti nevén: Ehrental Regina) (Érseklél, 1879. május 7. – Budapest, 1956. július 9.) író, költő.

[szerkesztés] Élete

Felső-magyarországi, sokgyermekes szegény magyar családban született. Győri és budapesti iskolaévei után színésznőnek tanult a fővárosban, ám tanulmányait hamarosan megszakítja. Első verseivel A Hét költőjeként indul, s a női lélek merész ábrázolójaként mutatkozott be. A kritika várakozásaival ellentétben nem a tartózkodó leányi báj, hanem a nő szerelmi vágyának megéneklésével aratott sikert, s vívta ki a századforduló némely korifeusainak haragját. Regényeit ifjú lányok csak titokban olvasták, s a közvélemény nemsokára mint a legerotikusabb magyar írónőt tartotta számon.

Költészete Ady Endrére is hatást gyakorolt, akárcsak Bródy Sándorra, akinek évekig a szeretője volt. A családos – és csapodár – Bródyval való szakítás után egy olaszországi kolostorba vonult vissza, ahol katolizált. Ezt követően írásaira a misztikus erotikus atmoszféra volt jellemző. 1913-ban feleségül ment Fülep Lajos művészettörténészhez. Erdős Renée volt az első nő a magyar irodalomban, aki meg tudott élni alkotómunkásságából. 1944-ig Rákoshegyen lakott. Egykor lakóháza, az Erdős Renée Ház ma kiállítóterem és helytörténeti gyűjteménynek ad otthont.

[szerkesztés] Művei

• Leányálmok (versek, 1899)
• Versek (1902)
• Aranyveder (versek, 1910)
• János tanítvány (színmű, 1911)
• Sibyllák könyve (versek, 1918)
• Ősök és ivadékok (regény I-IV., 1920-1929)
• Santerra bíboros (regény, 1922)
• Római levelek (1922)
• A nagy sikoly (regény, 1923)
• Assisibeli zsoldos (színmű, 1923)
• Báró Herczfeld Clarisse (regény, 1926)
• Lavinia Tarsin házassága (regény, 1927)
• Emlékeim (1931)
• Brüsszeli csipke (regény, 1933)
• Összegyűjtött művei (1933)
• Árgirus (regény, 1937)
• Szemünk fénye (regény, 1939)
• Lysias (regény – Réz Bálint álnéven, 1943)
• A csukott kert (versek, 1945)