Erdély címere

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Erdély címere

Az Erdélyi Nagyfejedelemség címere (Mária Terézia 1765. november 2-án nyilvánította Erdélyt nagyfejedelemséggé)

Erdély címerszimbolikája alapján három elemből, a három államalkotó nemzet - a magyar, a székely és a szász - címereiből áll. A magyar nemzetet a fekete turulmadár, a székelyeket a nap és a hold, míg a szászokat a hét vörös bástya (Siebenbürgen) jelezte. E címerelemeket Erdély önálló államisága idején az egyes fejedelmek saját családi címereikkel ötvözve használták. Hivatalosan csak 1765-ben Mária Terézia uralkodása alatt született meg az önálló, Erdélyi Nagyfejedelemség címere.

A címer pajzs alakú, vízszintesen két részre vágott egy széles piros sávval. Fölül kék alapon kiterjesztett szárnyú arany csőrű, kiöltött vörös nyelvű, jobbranéző fekete turulmadár talátható, jobbról arany naparctól (ma már csak egyszerű nap van), balról szarvaival balranéző ezüst holdsarlótól kísérve. Alul arany alapon hét vörös bástya fekete kapukkal és 2-2 ablakkal ellátva található két sorban (4+3) elhelyezve.

Az 1765-ös Mária Terézia féle címeren a pajzsot fejedelmi korona fedi. Két oldalán allegorikus nőalakok kísérik, jobbról az igazságosság, balról a bőség, a jutalom szimbólumai. Ezek - miután Erdély 1848-ban egyesült az anyaországgal - már nincsenek használatban.

Az Erdély címerpajzsát kettéosztó vörös sáv először Apafi Mihály 1666. évi tallérján jelenik meg, azelőtt sehol sem fordult elő.

A címer fellelhető beépítve a magyar középcímeren (1867), illetve a román címeren is.