Einherjar

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A skandináv mitológiában az einherjarok (avagy einheriarok) a csatamezőn hősként elhunyt harcosok szellemei, akik együtt fognak harcolni az ázokkal a Ragnarök idején, mikor Odin csatába hívja őket Hél seregei és az óriások ellen. Az einherjar óészaki nyelven magányos harcosokat jelent (egyes száma valószínűleg einheri, eredete az ógermán aina-harj-arja-). Gyakran fordítják kiváló harcosoknak, de jelentheti „azokat, kik [most] mind egy hadsereg”, mivel életük során a földön sokféle csapathoz, hadsereghez tartoztak, de most mind a Halottak Seregének tagjai.

A legendák szerint a csatamezőn elhunytak felét a valkűrök a Valhallába viszik, belőlük lesznek az einherjarok, a többi halott pedig a Fólkvangrban, Freyja otthonában található Sessrúmnir nevű csarnokba kerülnek. A Grímnismál leírása szerint a Valhallának 540 ajtaja van, és mindegyiken közel ezren férnek át egymás mellett, érzékeltetve ezzel a méreteket és az einherjarok számát.

Minden reggel Gullinkambi, a kakas ébresztette őket, majd kivonultak az Idavollra, az Asgard szívében elterülő hatalmas mezőre, hogy vidáman harcoljanak egymással (halandóként). Szürkületkor, mikorra néhány kivétellel mind szétkaszabolva feküdtek, csodálatos módon felgyógyultak, és visszatértek a Valhallába. Ott Andhrímnir, az istenek szakácsa készítette nekik az ételt Sæhrímnir, a vadkan húsából, aki mindennap újjászületett; és a Heiðrúntól – a kecske, aki az Yggdrasil lombját legeli – fejt mézsörből. Az einherjarok az egész estét ünnepléssel töltötték, bájos valkűrök szolgálták ki őket, míg lerészegedve el nem aludtak. Ennek ellenére soha nem gyötörte őket másnaposság, vagy egyéb baj a naponkénti részegség miatt.

A hagyományos északi név, az Einar az Einherji szóból származik, és jelenleg is nagyon elterjedt Skandináviában és Izlandon.