Diplomáciai rangok

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az államok a diplomáciai tevékenységet végző képviselőiket megfelelő rangokkal ruházzák fel. A vezető diplomaták, akik formálisan államfőjüket képviselik, nagyköveti rangot kapnak.

A rangok rendszerének egységesítése előtt az államok követei között sok vitára adott alkalmat a protokoll rangsorának megállapítása, amelytől például a rendezvények ültetési rendje függ. Ennek e vetélkedésnek az eredménye volt részben a címek barokkos elburjánzása, mert a küldő államok a címek révén is elsőbbséget kívántak biztosítani saját diplomatáiknak a fogadó ország diplomáciai testületén belül.

A címek, rangok rendszerét - a diplomáciai élet sok más elemével együtt - az 1815-ös bécsi konferencia szabályozta. A nagyhatalmak vezető diplomatái azóta a rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti (fr: ambassadeur extraordinaire et plénipotentiaire, en: ambassador extraordinary and plenipotentiary) rangot viselik, nagykövetségeik élén. Közöttük a protokoll-sorrendet általában a megbízólevelük átadásának ideje szabályozza. (Egyes államokban mindig a vatikáni „nagykövet” azaz a nuncius sorol az első helyre.)

A kisebb államok képviselet-vezetői követi (fr: ministre, en: envoy) rangot (rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter) kaptak, hivataluk elnevezése követség lett.

Az ENSZ létrejötte véget vetett az államok közötti rangsorolásnak, tagállamai mind jogosultak nagykövet küldésére. A magyar diplomáciai képviseletek vezetői is ENSZ-tagságunk (1955) óta viselnek nagyköveti rangot. A követi rang alkalmazása ezután háttérbe szorult, illetve esetenként nagyobb külképviseleteken a nagykövet utáni vezető diplomata rangjaként alkalmazzák. A beosztotti helyzet miatt ugyanezt a rangot másképpen követtanácsosnak (fr: conseiller ministre, en: minister counsellor) is nevezik.

A beosztott diplomaták rangjai emelkedő sorrendben a következők: segédattasé, attasé, III., II., I. osztályú titkár, (ezeket a rangokat megfelelő kivárási idő leteltével kapják a diplomaták) II., I. osztályú tanácsos (ezeket már egyéni értékelés alapján adják a külügyminiszterek). A követi és nagyköveti rangokat továbbra is az államfő adományozza.

A katonai attasé a protokoll-sorrendben a tanácsosok közé sorol, de természetesen megőrzi saját katonai rendfokozatát is.

A XX. század második felében a diplomáciai tevékenység szakosodásával elterjedt a szakattasék – kulturális attasé, mezőgazdasági attasé, tudományos attasé – rendszere. A szakattasé elnevezés beosztást, munkakört jelöl, a diplomáciai rangjuk (pl. első titkár, tanácsos) ettől független.

Az ideiglenes ügyvivő (chargé d'affaires) szintén beosztás, nem rang: a nagykövetet az ideiglenes, vagy akár állandó távollétében helyettesítő rangidős diplomata beosztása.

A konzulok eredetileg különálló, kevesebb kiváltsággal és mentességgel rendelkező testületet alkottak. Ma azonban a konzuli tevékenység túlnyomó részét diplomaták végzik a külképviseleteken, illetve az esetleg különálló főkonzulátusokon és konzulátusokon egyaránt (egy kivétel a tiszteletbeli konzul).

[szerkesztés] Irodalom

Diplomáciai és nemzetközi jogi lexikon Bp. 1967