Csapó Vilmos

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Csapó Vilmos (Dunaszentgyörgy, 1798. december 4. – Dunaszentgyörgy, 1879. szeptember 3.) honvédezredes.

Tanulmányait a bécsi Theresiánumban végezte, majd 1815-ben lépett a császári hadsereg 2. dragonyosezredébe. 1830-ban főhadnagyi rangjának megtartásával kilépett a hadseregből és Tolna vármegyei birtokán gazdálkodott. 1848. augusztus 24-től a Tolna vármegyei nemzetőrségnél szolgált őrnagyi rangban. A megye nemzetőrségének mozgóvá tett 2. zászlóalja élén részt vett a délvidéki harcokban. Szeptember közepétől a Jellasics támadása miatt elrendelt népfelkelés Tolna vármegyei parancsnoka. Október 7-én az ozorai ütközetben – Perczel Mór és Görgei Artúr csapatai mellett – az ő egysége játszotta a legfontosabb szerepet. Október 16-án az Országos Honvédelmi Bizottmány ezredessé léptette elő és megbízta a Tolna megyei nemzetőrség parancsnokságával. 1849. június 21-étől ő lett a dél-dunántúli nemzetőrség és népfelkelés parancsnoka. A világosi fegyverletétel után elfogták és Aradon golyó általi halálra ítélték. Az ítéletet később tíz év várfogságra változtatták. 1850. június 12-én kegyelmet kapott. Ezután haláláig Tolna vármegyei birtokán gazdálkodott.

[szerkesztés] Felhasznált források

• Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676
• Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó –1985, ISBN 9633263379
• Új Magyar Életrajzi Lexikon, Magyar Könyvklub, 2001, ISBN 9635474148