Bhagavad-gíta

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Krisna és hitvese Radha

A Bhagavad-gíta, (भगवद् गीता, nemzetközi átírás szerint Bhagavad-gītā, szanszkritul: A magasztos szózata) szanszkrit filozófiai költemény, a hindu vallás legszentebb könyve.

Helyes kiejtése: „Bhagavadgítá”. Jelentése: Isten-éneke

A Bhagavad-gíta a védikus irodalom egyik alapműve, amely mindazok számára készült, akiknek nincs elég idejük arra, hogy áttanulmányozzák a végeláthatatlan védikus irodalmat. Eredetileg a Mahábhárata című eposz része, de önállóan talán még nagyobb hírnévre tett szert, mint a teljes mű. Jelentősége a hinduizmuson belül hasonló mértékű, mint a keresztény vallásban a Bibliáé. Filozófiai mélységeire pedig nem csak Keleten figyeltek fel, hanem a nyugati világban is sok gondolkodó nagyra értékelte - beleértve példának okáért G. W. Hegelt, vagy Albert Einsteint.

Tartalomjegyzék

1 A Bhagavad-gíta tartalma
2 Filozófiája
- 2.1 A Bhagavad-gítá öt fő témája
3 A Bhagavad-Gíta más kultúrákban
4 Forrás
5 Irodalom
6 Külső hivatkozások
7 Lásd még

[szerkesztés] A Bhagavad-gíta tartalma

Jelentősége Indiában hasonló, mint az Újszövetségnek a keresztény kultúrkörben. Keletkezésének pontos időpontja nehezen behatárolható. Feltehetőleg a Kr.e. I. évezred elején készült, de hindu források ennél sokkal régebbre, 3-4000 ezer évvel ezelőttre teszik, mint Az Ősi Könyvet.

Terjedelme 700 párvers. A Mahábhárata című eposzba van beágyazva annál a pontnál, ahol két hatalmas sereg, az öntelt Kauravák és a jámbor Pándavák ütközete előtt állunk. A keretelbeszélésben a Pándavák legkiválóbb harcosa (hadvezére) Ardzsuna tanácsot kér Krisna hercegtől, Visnu isten földi megnyilvánulásától, hogy szabad-e testvérharcba bocsátkoznia.
"Most zavarban vagyok a kötelességemet illetően, és
szánalmas gyengeségem miatt elvesztettem önuralmamat.
Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan,
mi a legjobb számomra! Most a tanítványod vagyok, egy lélek,
aki meghódolt Előtted. Kérlek, oktass engem!
(Bg.2.7)
Ardzsuna a Legfelsőbb Személyként, Istenként fogadja el Krisnát, aki kedvtelései érdekében szállt alá a Földre. Krisna arra biztatja, hogy bátran szálljon harcba, és a lélekvándorlás tana alapján 18 énekben kifejti tanításait. A szöveg nagy része a jellemzően epikus művekben (pl. a Mahábhárata többi részében is) alkalmazott időmértékes versformát, a slókát használja. Egyes szakaszok (általában a nem elbeszélő jellegűek, a leghosszabban a 11. rész) tristubh mértékben íródtak.

[szerkesztés] Filozófiája

Krisna a cselekvés szükségességét magyarázza, azzal a megkötéssel, hogy puszta kötelességtudatból, érdek nélkül kell cselekedni. Ezután a meditáció fontosságát hirdeti, majd az istenség áhítatos szeretetét („bhakti") jelöli meg az üdvözülés útjaként, amelynek segítségével az ember eljuthat az istenség lényéig és eggyé válhat vele. A költemény csúcspontja kozmikus vízió: Krisna látomásszerűen megmutatja Ardzsunának, hogy az egész világmindenség pusztán az ő lényének megnyilatkozása, a világ pedig csak káprázat.

[szerkesztés] A Bhagavad-gítá öt fő témája

az Isvara: az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről
a Prakriti: az anyagi természetről
a Dzsíva: az élőlényekről
a Kála: az örök időről
a Karma: a tettekről

[szerkesztés] A Bhagavad-Gíta más kultúrákban

Az európai kritika éles ellentétet lát a Bhagavad-Gíta egyes tanításai közt: aktivitás és passzivitás, panteizmus és monoteizmus közti ellentétekre mutat rá, a hindu gondolkodás nem dolgozik ezekkel a kategóriákkal, ennélfogva nem érez ellentéteket a műben. Egyes kutatók feltételezik, hogy a szöveg egy része későbbi betoldás eredménye; ez valószínűtlen. Indiában rendkívül sok kommentárja keletkezett, a Kr. u. I. évezredtől a legtöbb hindu teológiai irányzat a Bhagavad-gítára támaszkodik. A mű magyarul több fordításban is olvasható.