Balneológia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A balneológia a gyógyforrások, gyógyfürdők hatásaival foglalkozó tudomány, magyarul gyógyfürdőtan. A közönséges vízben fürdéskor, a víz fizikai tényezői (hőmérséklete, nyomása, felhajtó ereje), hatnak a szervezetünkre. Ezeket a hatásokat használja fel a vízgyógyászat, más néven hidroterápia. A gyógyvizek esetében a fent írt hatásokat a gyógyvízben oldott állapotban megtalálható anyagok hatásai egészítik ki.

A gyógyfürdőkkel foglalkozó tudománynak (a balneológiának), az ásványvizek, iszapfélék, tengeri és folyami fürdők gyógyítási célokra való felhasználásával, a balneoterápia, mint tudományág, ezen belül a gyógyterápia egyéni alkalmazásával, szakképzett balneológus, (orvos), foglalkozik.

Mivel a gyógyhelyeken nem csak a gyógyfürdőt használják fel kezelésre, hanem a gyógyföld, vagyis az iszapkezelést, ivókúrát, inhalálást, a mechanoterápiát, (a masszást), és étrendi gyógykezelést, (diétát) is alkalmaznak. Ezekhez még hozzájárul a klíma, a környezetváltozás, és a lelki hatások is. Ezért a felsorolt gyógytényezők együttes alkalmazására, a gyógyhelyi kúra, vagy fizioterápia elnevezést is használjuk. Ez utóbbi szélesebb körű fogalom, mint a fizikoterápia, mert beletartozik a gyógyfürdő-, éghajlat-, és a diétás kezelés is. A szó, a görög „füzisz” szóból származik, és magyarul természetet jelent. Ezzel visszatértünk a régebben is használt természetes gyógymódok elnevezéshez, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy ma már a felhasznált energiákat, gyakran mesterségesen is előállítjuk.

Tartalomjegyzék

1 Balneológia Magyarországon
2 Gyógyvizek használata
3 Balneoterápiával megelőzhető, kezelhető leggyakoribb panaszok
4 Fürdőreakció
5 Lásd még
6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Balneológia Magyarországon

Magyarország kiváló hidrogeológiai helyzete a Pannon-tenger maradványának köszönhető. Dunántúlon és Budapesten található források zömében kalcium-magnézium-hidrogén-karbonátot tartalmaznak, míg az Alföld alatti források konyhasós alkalikus jódos-brómos gyógyvizet adnak. Kénben leggazdagabb ásványvíz Mezőkövesden, Harkányban, Csisztapusztán és Balfon található. Konyhasót pedig legnagyobb mennyiségben a Tamási és a sárvári ásványvízben mutattak ki.

[szerkesztés] Gyógyvizek használata

A kalciumos és a jódos vizek gyulladásos mozgásszervi megbetegedések esetén hasznosak. A kéntartalmú vízben való fürdőzést a degeneratív gerinc- és végtagízületi bántalomban szenvedőknek javasolják, de a bőrbetegeknek is jót tesz. A szénsavtartalmú vizeket szívbetegeknek, perifériás keringési zavarokkal küszködőknek ajánlják. A konyhasós vizek nőgyógyászati és urológiai gyulladások mérséklésére alkalmasak. A radonos gyógyvizek elsősorban fájdalomcsillapításra használhatók.

Napjainkban önállóan csak balneoterápiás kezelést nem adnak, azt különböző beavatkozásokkal - például iszappakolással, gyógytornával, elektroterápiával, vagy gyógymasszázzsal - kombinálják. A balneoterápiát szinte valamennyi klinikai ág felhasználja gyógykezelésében, ideértve a műtétek utókezelését, valamint a rehabilitációt is.

A fürdőkúra akkor hatásos, ha a beteg legalább 15 kezelésen vesz részt, és a fürdőzés idejét 15 percről fokozatosan növelik 45 percre.

[szerkesztés] Balneoterápiával megelőzhető, kezelhető leggyakoribb panaszok

idült ízületi gyulladás
kopásos gerinc- és ízületi elváltozások, köszvény
Bechterew-kór
lágyrész-reumatizmus
idült derékfájás
porckorong-megbetegedések
mozgásszervi fejlődési és tartási rendellenességek
felsőlégúti rendellenességek
egyes emésztőrendszeri és anyagcsere-betegségek
egyes szív- és keringési betegségek
bizonyos idegfájdalmak
idült bőrbántalmak
balesetek, valamint csont- és ízületi műtétek utáni utókezelés

[szerkesztés] Fürdőreakció

Előfordulhat, hogy a gyógyfürdő kúra közben a beteg panaszai jelentősen fokozódnak, ez a jelenség fürdőreakció néven ismert. Általános tünete a rossz közérzet, fáradékonyság, fejfájás, bágyadtság, álmatlanság, ingerlékenység, étvágytalanság, szapora pulzus és néha hőemelkedés. Helyi tünetként még a fájdalmak súlyosbodása, izületek megduzzadása is előfordulhat.

Leggyakrabban a 3.-5. fürdőt követően, de előfordulhat, hogy korábban, vagy csak később jelentkeznek a panaszok. Ezek rendszerint néhány nap alatt lezajlanak, de előfordul, hogy hetekig is elhúzódnak. Ilyenkor az orvosnak kell eldöntenie, hogy „fürdőreakcióról” van-e szó, ha igen, vagy a tünetek erősödnek, a víz hőfokának és a fürdés időtartamának csökkentését rendeli el.

Gyomor-, bél-, vagy női szervek betegsége miatt folytatott fürdőkúrával kapcsolatosan, ezeken a szerveken is jelentkezhetnek a reakció kellemetlen tünetei. Elavult nézet, hogy a hatásos gyógyfürdőkezeléshez szükség van a fürdőreakció tüneteinek kiváltására, és az is hogy a fürdőreakció a kúra kedvező hatásának biztos jele.

Ha a fent írt panaszokat nem a fürdőreakció okozza, más kezelés is szükségessé válhat.