Baló Benjámin

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Baló Benjámin (nagybaconi) (1813 - Déva, 1869. április 19.) evangélikus lelkész, esperes

[szerkesztés] Élete

Erdélyi származású; előbb óboldogfalvai és harói, a szabadságharc idején brádi lelkész volt; innen a románok elől Aradra menekült, ahol lelkészi állást kapott, melyet 1849. februárjától 1859. novembérig töltött be, amikor Dévára fogadott el meghívást.

[szerkesztés] Művei

• Dicsénekek (hymnusok), angol után Coquerel Athanáz franczia fordítása után. Arad, 1855. (Folyóbeszédben gyermekek számára. Ism. P. Napló 1855. I. 19. sz.)
• Keresztyéntan 9–14 éves ref. gyermekek számára. U. ott, 1856–63. 3 füzet. (Ism. P. Napló 1856. 298. sz.)
• Dicsénekek gyermekek számára Barbauldnő után. Kolozsvár, 1864.
• Kegyelet koszorú, melyet M. Németi gróf Gyulai Lajos feledhetetlen szülei emlékére azok születésének századfordulatán a fiui hála virágaiból szentel. Arad, 1868. (Demeter Lajos, Tokaji János és Tóth Imrével együtt.)

Szerkesztette az Aradi Utasító Naptárt 1857–60-ig.

Kiadta Sükösd Sámuel egyházi beszédeiből a Halotti beszédeket a szerző életrajzával. Arad, 1858.

[szerkesztés] Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996