Baghy Gyula

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Baghy Gyula (írói nevén: Julio Baghy) (Szeged, 1891. január 13. – Budapest, 1967. március 18.) eszperantó nyelven alkotó magyar költő, író, műfordító.

[szerkesztés] Életrajza

1910-ben színi pályára lépett. 1911-ben kezdett az eszperantó nyelvvel foglalkozni. Az I. világháborúban szibériai fogságba esett, ahonnan hat év után hazatérve teljesen az eszperantónak szentelte idejét: baráti köröket szervezett, tanfolyamokat vezetett itthon és külföldön. Ő írta az első magyar eszperantó nyelvkönyvet, „La verda koro” (Zöld szív) címmel. 1933-ig a Literatura Mondo (Irodalmi Világ) folyóirat társfőszerkesztője. A magyarországi eszperantó mozgalom egyik úttörője volt. Több regényt és novellát fordított eszperantóra, szép számmal vannak eszperantó nyelven írt költeményei, regényei, sokat foglalkozott az eszperantó színjátszás megteremtésének gondolatával is.

[szerkesztés] Művei

• Preter la vivo (El az élet mellett, versek, 1922)
• Printempo en la aŭtuno(Tavasz az őszben, regény, 1931)
• La teatra korbo (A színházi kosár, vázlatok, 1934)
• Sonĝe sub pomarbo (Álmodva az almafa alatt, lírai vígjáték, 1958)

[szerkesztés] Lásd még

• Kalocsay Kálmán: Skizo de Esperanta literaturhistorio (1966).

Ez az irodalmi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!