Bódogh Albert

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bódogh Albert (Nemesbikk, 1829 - Miskolc, 1886. április 12.) orvosdoktor, közegészségi felügyelő, Borsod megye főorvosa

[szerkesztés] Élete

Bódogh Péter megyei tisztviselő és Szegő Erzsébet fia volt. Miskolcon kezdte iskolai pályáját, majd Kassán és Debrecenben folytatta, hol mint jogot végzett ifjút találták az 1848. események és honvéd lett; részt vett több csatában s jelen volt Buda ostrománál; a világosi fegyverletétel után szüleihez tért vissza. 1849 végén Pestre ment s az egyetemen az orvosi tanfolyamot végezve, ez idő alatt Szentkirályi Mórnál nevelősködött; ezután orvosi teljes kiképeztetése végett két éven át Bécsben időzött, egyszersmind Széchenyi István fiai mellett mint házi nevelő működött. 1855-ben orvostudorrá lett és gyakorló-orvosnak Pilisborosjenőre hivatott, hol a kerületi uj kórház igazgatóorvosa is volt. Innen 1858-ban Nagyszalontára ment, s ott mint városi főorvos 1861-ig hivataloskodott, mikor Borsod megye egyik főorvosává választotta; azonban már 1861. decemberében az ismét uralomra jutott abszolutista kormány alatt szolgálni nem akarván, a megye többi alkotmányos tisztviselőivel együtt leköszönt; ekkor lakását állandóan Miskolcra tette át és ott mint gyakorló orvos folytatta pályáját. Az 1867. alkotmányos tisztujítás alkalmával Borsod megye őt ismét főorvosává választotta. 1869-ben a kormány a 48. honvédzászlóaljhoz századosi ranggal orvosul nevezte ki; később ezredorvos lett. Az országgyűlésen 1879-ben és még egy izben Hajdúböszörményt képviselte s a függetlenségi párthoz tartozott; leginkább a közegészség ügyeinek tárgyalásánál emelt szót, erélyesen sürgetve a hiányok orvoslását. 1885-ben nevezték ki országos közegészségi felügyelővé.

[szerkesztés] Munkái

A magyar orvosok- és természetvizsgálóknak Fiuméban 1869-ben tartott közgyűlése alkalmával mint titkár szerepelt, s e gyűlésen a Darwin-féle theoriáról, Győrben a XVII. nagygyűlésen a higany-készítményekről; Máramaros-Szigeten 1876-ban mint alelnök Az orvostudomány befolyásáról a közművelődésre; az 1882. debreczenin ismét mint alelnök. Az átöröklés és öröklékenységről értekezett; a borsodi orvos- és gyógyszerészegylet által rendezett népszerű felolvasásokban is több izben részt vett és néhány értekezése a Gyógyszatban (1864.) és az Orvosi Hetilapban jelent meg, másnemű irodalmi czikkei a többi orvosi és nagyobb napilapokban jelentek meg. Szerkesztette a magyar orvosok és természetvizsgálók Napi Közlönyét 1869. szept. 6–11-ig Fiuméban és a Miskolcz cz. hetilapot 1878–80-ban.