Az utazás motívuma az irodalmi művekben
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az utazás az emberi lét egyik legfontosabb eleme: a kalandok, az idegen tájak ismereteket adnak az utazónak. Az irodalmi hősök példaértékűek a számunkra, ezért az írók az utazás mintáját szintén felhasználják arra, hogy erkölcsileg neveljék az olvasót. Így ez motívum mélyen az irodalom belsejében gyökerezik.
Az első példa az alkalmazására talán Homérosz Odüsszeiájában van. A főhős, aki csak a hazavezető utat kereste, kalandjai által olyan egyéniség fejlődést „szenved”, amely akhillesi jellem szöges ellentéte. Odüsszeusznak meg kell tanulnia a saját tulajdonságaiban, és nem az istenek hatalmában bízni, így a számtalan sorscsapás a főhőst saját korlátai átlépésére ösztönzi.
A másik példa a Dante által írt Divina Commedia. A költő ebben a műben válaszokat keres a hitét megerősítendő. Érdekes költői túlzássorozat az Isteni Színjáték. Dante kétségei olyan nagyok, hogy már csak az Úr képes azokat megválaszolni. Azonban, hogy itt eléri a célját, azt a kísérőinek, Vergiliusnak, és Beatricének köszönheti.
A felvilágosodás racionalizmusa is nagy hangsúlyt fektetett az utazásra. Ékes példa itt Voltaire Candidje. A főhős itt sohasem létezett országokat barangol be. A racionalizmus azonban itt is meglátszik: Pangloss mester számtalanszor hal meg, és a mű vége sem boldogságban ér véget. Nem mellékes, hogy a regény műfajaként az utaztató regényt jelölik meg. A rengeteg bolyongás, utazás célja ebben az esetben az öröm keresése.
A romantika irodalma is a boldogság után kutat. Vörösmarty Mihály – Voltaire-hez hasonlóan - a Csongor és Tünde című művében is felhasználja ezt a motívumot. A szerző a hatalmat, a pénzt, és az öncélú tudást félretéve az igaz szerelmet állítja elénk követendő példaként.
Tehát, az utazás szimbóluma az irodalmi művekben tipizálható. Általános jellemzői a társak általi jellemfejlődés, tudásvágy, saját habitus megismerése, azonban az éppen aktuális korszak jellemzői különbségekkel ruházzák fel, így egy korstílusban sem hasonló teljesen az utaztatás.
Mint a fentebbi példákból kiderült, az alkotók nagyon gyakran merítettek ebből az ókortól használatos motívumból, és kortól függetlenül kedvelték a használatát.
