Argumentum ad hominem

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az argumentum ad hominem (latinul „emberhez szóló érv”) vagy röviden ad hominem olyan érv, amely nem a vita tárgyára épít, hanem a vitapartner személyét, tulajdonságait, vagy személyes érdekeit veszi célba, esetleg cselekedeteit, szavait használja fel vele szemben, gyakran elvonva a figyelmet arról, amit a másik fél állít.

[szerkesztés] Fajtái

[szerkesztés] Gyalázkodó, sértegető

A gyalázkodó vagy sértegető típusú érv (másnéven argumentum ad personam) azt jelenti, hogy egy személy tulajdonságainak vagy cselekedeteinek hibái miatt nem fogadjuk el, amit mond, függetlenül állításainak tartalmától.

Példa:

„János téved, mikor azt állítja, hogy Isten nem létezik, mert ő egy elítélt bűnöző.”

[szerkesztés] A körülményektől függő

Amikor azt állítjuk, hogy a vitapartner körülményeiből adódóan képvisel egy bizonyos fajta álláspontot és emiatt nem fogadjuk el az általa mondottakat.

Példa:

„A dohányipar képviselői tévednek, mikor azt állítják, hogy a dohányzás nem veszélyezteti súlyosan az egészséget, mivel csak saját milliárdos pénzügyi befektetéseiket védelmezik.”

Fontos, hogy a fenti példa nem irracionális ugyan, de szigorúan a logikai szabályokat figyelembe véve mégis hibás. Ez a példa is szemlélteti a racionális gondolkodás és a szigorú logika közti különbségeket.

[szerkesztés] „Tu quoque”

A „te is” („tu quoque”) érvelés azt jelenti, hogy egy állítást érvénytelennek tekintünk, mivel az inkonzisztens megfogalmazója korábbi állításaival, vagy azért, mert a megfogalmazott érv tárgya olyan tevékenység, amiben a vitapartner korábban maga is részt vett.

Példák:

„Azt mondod, hogy a repülőgépek az aerodinamika törvényei miatt repülnek, de ez nem lehet igaz, mivel korábban még azt állítottad, hogy a mágia miatt tudnak repülni.”

„Nem vádolhatsz engem rágalmazással, mivel magad is követtél el rágalmazást.”