Alfred Moisiu

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Alfred Moisiu (Shkodër, 1929. december 1.) 2002. július 24. óta Albánia elnöke. Apja Spiro Moisiu.

1943 és 1945 között részt vett az albán függetlenségi háborúban, amelyet a német megszálló erők ellen vívtak. 1946-ban a Szovjetunióba küldték tanulni. Diplomáját hadimérnöki területen szerezte 1948-ban, Leningrádban. Tiranában az Egyesült Tiszti Iskolában (1948-1949) szakaszparancsnok, majd tanár a Katinai Egyetemen (1949-1951). 1952 és 1958 között a moszkvai Hadimérnöki Egyetemen Aranyéremmel végezte el tanulmányait.

Albániába visszatérve Moisiu a hadügyi minisztériumnál folytatta katonai pályafutását. 1967-68-ban a vezérkarba bejutáshoz szükséges tanulmányokat folytatott a Tiranai Hadügyi Egyetemen. Ugyanebben az időben egy brigádot irányított Kavajë-ban. 1971-ben a Hadügyminisztérium Műszaki és Erődítési Osztályán kezdett dolgozni.

1979-ben ledoktorált hadtudományokból. 1981-től hadügyminiszter-helyettes lett. 1982-ig töltötte be ezt a posztott. Közben Beqir Baluku, Mehmed Shehu és Kadri Hasbiu volt a hadügyminiszter. Minden bizonnyal a Shehu és Enver Hoxha közötti konfliktus miatt áthelyezték Burrelbe, ahol 1984-ig egy műszaki cégnél volt vezető. Tábornokként szerelt le.

A közéletbe 1991 decemberében tért vissza, mikor Vilson Ahmeti kormányában hadügyminiszterré nevezték ki. Ez volt Albánia első demokratikusan választott kormánya. 1992 áprilisáig töltötte be ezt a posztot, de ekkor új kormány alakult Aleksander Meksi vezetésével.

Az új miniszter meghívta Moisiut, hogy legyen ő a hadügyminiszter tanácsadója. 1994-ben Safet Zhulali kinevezte az Albánia hadügyét részletesen kidolgozó miniszterhelyettesnek. Moisiu a nagyon rossz állapotban lévő hadsereg fejlesztésére fordította minden erejét. Elkezdte az ország felkészítését a NATO-csatlakozásra. 1994-ben megalapította az Albán Észak-atlanti Szervezetet, amelynek ő is lett az első elnöke. 1995. január 24-én aláírta azt a megállapodást, amellyel Albánia tagja lett a Partnerség a Békéért szervezetnek.

Mikor az Albán Szocialista Párt 1997-ben hatalomra jutott, Moisiu elvesztette a minisztériumban betöltött pozícióját. A következő években aktív résztvevője lett a nemzetközi és az Albánia-szerte tartott konferenciáknak, amelyek fő témái ezek voltak: Délkelet-Európa védelme, a fegyveres felügyelet megszervezése, a fegyverek begyűjtése a civil lakosságtól.

2002-ben Rexhep Meidani mandátumának leteltekor nemzetközi nyomásra összpárti konszenzussal Moisiu lett az ország új elnöke. Úgy találták, Moisiu a legalkalmasabb erre a tisztségre, mivel régebben kutató volt, politikailag közömbös álláspontot foglalt el, Nyugat- és NATO-orientált szemlélettel rendelkezett.

Az albán média hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a két parlamenti oldal, a szocialisták és a demokraták, Sali Berisha és Fatos Nano együtt jelölték a posztra. Sem Nano, sem az őt megelőző Meidani nem tudott úgy indulni a megmérettetésen, hogy biztosan meglett volna a szükséges kétharmados többség a parlamentben. Meidani túl közel állt a szocialistákhoz, így nem számíthatott a konzervatívok szavazataira.

Moisiu a népgyűlésen 97 igen, 19 nem, és 14 tartózkodó szavazatot kapott, így 2002. július 24-én öt évre beiktatták az elnöki hivatalba.

Hivatalba lépését követő napon a szocialista miniszterelnök, Pandeli Majko beadta lemondását, és Fatos Nano, a Szocialista Párt vezetője lett a miniszterelnök. Látszott, hogy ez egy párton belüli megállapodás eredménye volt, hogy Nanót kárpótolják az elvesztett elnöki helyért cserébe.

Moisiu azóta gyakran kritizálja Nanót a a hatalom felesleges koncentrálása és a reformok lelassulása miatt.

Moisiu angolul, oroszul és olaszul beszél. Rengeteg cikket és kutatási anyagot írt a hadtudományok területén. Ő az első nem muzulmán albán elnök a rendszerváltás óta.